Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Korf: Igen. Ott élnek, akik még nem költöztek át. Mihály: Hová? Korf: Azt nem tudni; onnan még nem jött vissza senki. Mi egyébként sem tudunk semmit. Úgy is mondhatnám: várakozó állásponton vagyunk. Szeretünk itt élni, ez a hazánk, de valahogy mindannyian érezzük, hogy az igazi élet az lesz majd, ami ezen túl kezdődik. Kail is ezt mondta. Mert ő onnan érkezett. Mihály: Várjunk csak! Korf: Mi az? Mihály: Eszembe jutott valami. Én otthon haldokoltam... Aztán jött egy ember... Úristen, tudom, hol vagyok. Bassza meg, ez a túlvilág! Ez a túlvilág, nem? Korf Nem hinném. Szóval ott tartottam, hogy Kail olyan dolgokról beszélt, amiket mi még elképzelni se mertünk, és ezért, mondta ő, reménytelen, hogy valódi beszélgetés alakuljon ki köztünk. Mi alacsonyabb létsíkon mozgunk. De a parancsot mi is megértjük. Ezért kell - mondta Kail hogy folyton parancsoljon. Végrehajtásban jók vagyunk. Időnként vannak köztünk, akik azt mondják, ők is onnan túlról jöttek, de hát az emberek annyi mindent összehordanak, csak hogy érdekesnek tűnjenek. Kail más volt. Mihály: Maga is ezért tettette hülyének magát? Korf Jaj, dehogy! Még Kail utasított mindenkit, hogy ha idegennel találkozik, semmilyen tudást ne osszon meg vele, amíg ki nem ismerte a szándékát. Persze hogy tudom, mit jelentenek a főnevek. Vannak fogalmaink. De ne menjünk tovább, mindjárt beesteledik. Itt megalszunk, aztán reggel pihenten bevonulunk Thanaszi- ába. Mihály: Itt? Korf Melegek az éjszakák. Mihály: Vadállatok nincsenek? Korf Az meg mi? Mihály: Hülye vagyok, az állatoknak nincs lelkűk. Na jó, feküdjünk le, elég puhának tűnik a föld. Korf: Várjon, hozok alvóbuborékot! 22
