Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Korf: Házaik? Mihály: Ja, elfelejtettem. A sárgák nappalai és éjei ottan telnek? Ott töltik idejük nagy részét? (Korf bután néz.) Mihály: Hú, de fárasztó főnevek nélkül beszélgetni! Na jó, menjünk oda. Mutatná az utat? (Korf bután néz.) Mihály: Volna szíves kigyelmed odavezetendeni engemet? Az sárgák elejbe? Korf: Nincs semmi baj? Maga egyre furcsábban beszél. Indulhatunk a városba? Mihály: Hoppá! Főnév! A „város” az főnév! Mégis érti a főneveket! Korf: Nem tudom, miről beszél. Ezt, hogy „város”, Kail tanította nekünk, a Mézevő Szivárvány. Mihály: Aha. Korf: Senki nem tudta, honnan jött Kail, de - épp úgy, ahogy maga - nagyon furcsán beszélt. Amikor a Vörösek, azaz a Felderítők jelentették érkezését, rögtön a Narancs- sárgákhoz, az Arcismerőkhöz vitték. Ők bevallották, hogy tehetetlenek. Soha nem láttak ilyen arcot. A Megítélők - tudja, a Sárgák - ugyanezt mondták: nincs hatalmuk hozzá, hogy megítéljék. Hát, gondolhatja! Nem volt mit tenni. El kellett vinni a Zöldekhez. Mihály: Nyilván. Korf: Na, ők aztán tudtak mit kezdeni vele! Hiszen a Zöldek a mi Rögzítőink. Bezárták. Aztán jöttek a Megítélők. Ők vagy megbocsátanak a bűnösnek, vagy tovább küldik az Utaztatókhoz, és már mehet is át egy másik világba. Kailért is eljöttek a Kékek. A Megítélők. Sajnáltam szegényt; tudtam, hogy ha nem történik valami csoda, itt fog hagyni bennünket. Csakhogy időközben sokakkal összebarátkozott, és sokakat érdekelni kezdett az ő különös gondolkodása. Végül a Kékek megbocsátottak neki. Erre persze a Zöldek is, aztán sorban a Sárgák, a Narancssárgák, a Vörösek. Kail kiszabadult. Nagy ünnepséget rendezett. Ott volt egész Thanaszia. Mindenki látni akarta őt, a Különös Beszédút. Mihály: Hol van most? Mihály: Aha. Ott vannak a házaik? 20
