Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Korf: Maga nagyon furcsán beszél. Hála, Istennek: ezeket nem értem. Mihály: És akkor mit ért? Azt érti, hogy „bizonytalan”? Korf: Persze hogy értem. Mihály: És azt érti, hogy „idegen”? Korf: Persze, nem vagyok hülye. Mihály: És azt érti, hogy „érti”? Korf: Értem. Mihály: Aha, szóval csak a jelzőket meg az igéket érti. A főneveket nem. Korf: Mi az, hogy jelző meg ige? Mihály: Ezek főnevek. Úgy látszik, itt nincsenek dolgok. Ezeknek fogalmuk sincs a létezőkről. Hova keveredtem? Korf Nyugodjon meg, ne szomorkodjon. Tudom, hogy nem érti, hogy került ide. Nem is értheti. Mind így vagyunk ezzel az elején. Mihály: De mi ez a hely? Korf: Mi az, hogy hely? (.Mihály lemondóan legyint, odébb megy, leül a földre. Korf odamegy hozzá.) Korf: Emlékszem, én is milyen elveszettnek éreztem magam... De itt jó. A félelmetes inkább az, hogy egyszer el kell mennünk innen. A Sárgák szerint... Mihály: Kik azok a Sárgák? Korf Ők a mi Megítélőink. (Megpördül a sarkán, és mintha imát mondana, úgy kántálja:) Áldottak legyenek, akik helyettünk gondolkodnak, áldottak legyenek a Sárgák, akik végtelenül bölcsen veszni hagyják azt, aki veszendő, és elveszejtik, aki nem közénk való! Mihály: És hol vannak ezek az izék? (Korf messzire mutat.) Mihály: Hála Istennek! Hol vagyunk? 19
