Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Végh Attila: Megkeresés történt
Dani: Hát ez az! Vegyél meg mindent, amit rád erőltetnek, érezd biztonságban magad, hogy kijártad a szar iskoláját, és képzeld magad baromi boldognak attól, hogy az a fos, amit ráöntesz a kajádra, divatosabb, mint a múlt heti! Kati: (már-már sírva fakad) Úristen, Mihály! Kit neveltünk mi föl? (Danihoz) Te miért nem tudsz örülni annak, amiért mi kitesszük a lelkünket! Mihály: Kígyót melengettünk a keblünkön. (Danihoz) Na ide figyelj! Engem nem érdekel, hogy miket gondolsz, de az asztal mellett nem beszélsz így! Ideje, hogy egyszer s mindenkorra megtanuld, hogy a szüleidnek köszönhetsz mindent, és hogy ezért hálát kell érezni! Nem tudom, miért nem érzed. Mi sose akartunk neked rosszat. Mi lesz belőled? Remélem, nem kábítószerezel! A drogprobléma országosan elterjedt, és azt gondolom, hogy ennek kapcsán még nem látni a fényt az alagút végén. Sajnos sokan nem látják az élet értelmét, minden erőfeszítésünk ellenére. Isznak, megbolondulnak, zavaros dolgokat mondanak, drogoznak. De úgy az én, mint a magam nevében azt mondhatom, hogy a deviáns viselkedés nem lehet alternatíva. A múltkor egy házbizottsági ülésen mondtam is Krónyai államtitkárnak, hogy szerintem a társadalom tudattalanját meg kellene javítani. Erre odalöki, hogy aki hülye a pszichológiához, az ne dumáljon. Jó, lehet, hogy nem végeztem egyetemet, de ismerem az életet, és tudok annyit, amennyit az a sok okoskodó barom! Kati: Mihály, ne húzd föl magad! A vérnyomásod! Mihály: Még hogy nem értek a pszichóizéhez! Egész nap emberekkel foglalkozom! Dani: Emberekkel te nem találkozol. Csak zombikkal. Mihály: A hülye bunkó! Elfelejti, hogy sok mindent tudok róla! Kati: Ne izgasd föl magad, Mihály. Nem érdemlik meg. Vegyünk inkább egy új Suzukit. Az most „plusz egy dimenzió”. Dani: Ja, aztán szétesik alattad. Persze a fater nem bír annyi lét lenyúlni, hogy BMW-t vehessünk. Pedig rendszeresen kenik az ügyfelei. Kati: Dani, ne szemtelenkedj apáddal! Dani: Miért? Tegnap odafönt az emeleten véletlenül fölvettem a telefont, mikor a fater valakivel tárgyalt. Tudod, akinek „egy kis segítség” kell a csirkefarmjához. Mennyit is tejel, ha megszerzed a támogatást? Kétmilliót? Jól hallottam? Mihály: (az asztalra csap) Elég ebből! A saját fiam útszéli módon kritizál, kémkedik utánam, aztán fenyeget, zsarol? Mi vagy te, rendőr? Na, és mit kérsz a hallgatásodért? Vagy föl akarsz jelenteni? Még azt is megérhetjük. Te kis tetű. 15
