Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Dobai Péter versei
végig a gutatöttösi temetőn... Ott álltunk, ahol az a királyi alkony akkor. Méltán érezted aetheri hajnalnak azt a zsennyei estét: serlegezüstje csak a kezdet vala, játszott szívünkkel, emlékezetünkkel, aztán lassan, maga untán? Súlyos éj sötétbe váltott, elmúlt, ahogy te is el Mari, én is el, együtt--------Eltévedni egy régi szobában Hírek a televízióban. Hírek a szemekben. Kelet. Nyugat. „Harmadik világ”. Lesz lesz? Könyvtár. Képtár. Hangversenyterem. Látom az ifjúságot: elfárad régi regényeken. Ez a bátor lemondás minősít újra mindent. Látszólag minden itt van. Ugyanúgy van. O, könyvek... elolvasom, kiolvasom a szobát: képek, könyvek, lexikonok egykor rajongva olvasott regények, lemezek, kazetták, CD-k, fényképek, ó, a régi fényképek, azok szentek, mert világiak! És térképek, térképek: a végleges eltévedéshez, miközben útra sem kelünk...Hanyattfekszem. A tékozlás pihen. A szieszta örök! Hősi maszkom: vérezni fog egy havannai karneválon... Ó, Comandante Che! Egy második Keresztrefeszített nyugszik egy bolíviai falusi templom temetőjében. Egy hitetlen hívő: készen, fegyverben: a Feltámadásra. Hűségesen, készen az Öröklét mindennapjaira, tudva, hogy minden nap meg kell halnia, mivel az Eszmék az emberek alávetettségéből születnek. Nem gyász, öröm tudni azt, hogy Kari Marx halott. LENIN halálát illik történelmi szerencsének nevezni, ha már világra jöttének őszintén nem örvendhetünk... Valami különös és mély meggyőződés kell ahhoz, hogy életünket ne hasonlítsuk össze másokéval. 10
