Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3. szám - Dobai Péter versei
D O B A I PÉTER Máriavers Visz, visz a kénytelen emlékezet, mintha vinne vissza messzi múltakban most kezdődő eljövendőkbe, egy második öröklétbe, veled. A most emléke Marival, Zsennyén, a Bezerédj kastélyban A.D. - A.S.N. 2011. jó nyarán Vitéz Honthy Kingának titkos hódolatom jeléül Már végtelen a beépített telkek csendje. A fák tavalyi rajzolata az idei nyárhajnal lassan fölszálló ködében baljós telet jósol. Néha épületes, szórakoztató dolog a félelem, de nem jó félni a félelmet kiváltó dolog okán... Ezüst-gyöngyház-zugok - mint lezuhant csillagok - rohannak most, hogy este lett, a riadó Rábán... Az alkonyra, Mari, most gondolok, amikor egy éve már 2. Nem voltak közelünkben könyvek, se szótárak, se lexikonok, se enciklopédiák, se térképek, se iránytűk, se barométerek, se kronométerek, se kazetták, se CD-k, DVD-k, se lemezek, se mágneses szalagok, se fényképek, se fényképezőgépek, de videokamerák...Mániák nélkül, történet és emlék nélkül álltunk ott, ahol a mély alkony végigvonult a sötét fasoron s túl azon, 9
