Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
Kikerüli, elsiet. Horatio hosszan, szomorúan néz utána. Osrick érkezik. 287 SÍRÁSÓ Az, az! A szűzleány, aki a tizenkettedik folytatásban meghalt. Nagyon sajnáltuk szegényt, igen megsirattuk a halálát. Mert jól van, Claudius és Polonius gazember volt. De Ophelia? Ó, szegény kis ártatlanom! Nehezteltünk is rád, jó uram, hogy nem szántál neki hosszabb szerepet. (Kidob egy koponyát.) HORATIO (félre) Úgy látszik, a kis Opheliából mártírt kell csinálni. (Sírásónak.) És az ki volt, gonosztevő tán, kit ily tiszteletlenül kihajítasz a nyughelyéről? SÍRÁSÓ (a koponyára néz) Ez? Színpadi szerző volt, mint kegyelmed, Horatió, uram! HORATIO (felveszi a koponyát, nézi) És a nevét is tudod ennek a szerzőnek, barátom? SÍRÁSÓ Már nem emlékszem, uram, pedig ott voltunk minden előadásán az asszonnyal. (Töri a fejét.) Hiába, nem emlékszem... Pedig de sokat tapsoltunk neki. HORATIO És miért kell e sikeres embert megfosztani a sírjától? SÍRÁSÓ A kevésbé értékes halottakat kiselejtezik, így van ez, uram. De már iparkodnom kell, nemsokára kezdődik a temetés, és addig még sok a dolgom. (Kimászik, fogja a szerszámait, elindul, de még visszafordul). Csak annyit mondok, hibázott, uram, hogy a kis Opheliát kiírta a darabból. Elmegy. Horatio bámulja a koponyát. Hamlet érkezik. Csak hidegen biccent, majd az üres sírgödörhöz megy. HORATIO (örömmel felkiált) Hamlet! HAMLET (tartózkodóan) Üdvözöllek. Idetemetik? HORATIO (szomorúan) Igen. HAMLET (elgondolkozva) Elhagyott, mégis szerettem... HORATIO Tudom. (Szünet.) A temetésre jöttél? HAMLET És mert üzent értem Fortinbras. HORATIO (döbbenten) Fortinbras? HAMLET Azt írta, az utolsó részben fontos szerepet szán nekem. És veled mi van? HORATIO Velem? (Keserűen.) Én már kiszálltam ebből a színjátékból... Igazad volt, te már az elején láttad, mivé alakul ez a történet, s úgy tűnik, a vége még rosszabbra fordul. HAMLET (részvéttelenül) Értem... De már rohannom is kell, a király vár. HORATIO (elállja az útját) Ne menj oda, Hamlet! HAMLET Miért ne mennék? HORATIO Mint egykori mestered kérlek: ne menj! Hát látod, mi lett ebből a darabból. És ami ezután jön, már végképp nem méltó hozzád. HAMLET És amit veled együtt csináltam, méltó volt? Most maga a király ígér nekem jelentős szerepet. Ne haragudj, de benne most már jobban bízom. HORATIO Kihasznál! Meghalsz, mint színész! HAMLET (hidegen) Nézz magadra, Horatio: mi lett belőled. Kudarcot vallottál, de sértődésből nem kellene másokat is magaddal rántanod. Ez viszont tehozzád nem méltó.
