Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
HORATIO (sírással küszködve) De amikor írtam, nem gondoltam ilyen következményekre... FORT1NBRAS (tagoltan) Márpedig a leírt szó felelősség! A felelősséget vállalni: ez az igazi művészet! (Vált.) Na, de nincs semmi baj. Azért vannak a barátok. (A vállára teszi a kezét.) Kérlek, Horatio, engedd meg, hogy segítsek! HORATIO Felség... (Nem tudja folytatni, zokogásban tör ki. Fortinbras a mellére vonja, nyugtatóan simogatja a hátát.) FORTINBRAS Nincs semmi baj! (Az egyik székhez vezeti, leülteti.) Egy kicsit kiborultál, pihenésre van szükséged. Mi majd folytatjuk. Ne félj, semmit sem teszünk, ami nem a te szellemiségedből következik. (Otthagyja. A többieknek.) jól van, kezdjük el újra! Minden marad úgy, ahogy volt, csak annyit kérek, papa, hogy szlávos akcentussal! (A színészek elhelyezkednek, Fortinbras visszaül a helyére, Horatio mellé, aki üveges tekintettel bámul maga elé.) Elkészült, papa? Akkor, ahogy megbeszéltük, szlávo- san! Tessék! Fényváltás, a jelenet próbából előadásba csúszik át! POLON1US (inkább oroszos akcentussal, amely komikusán hat) Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném: Most is csupán felséged állt közötte S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom. Csak kérem, bánjon kereken vele. HAMLET (künn) Anyám, anyám, anyám! GERTRUD Csak bízza rám: ne féltsen engemet. Vonuljon vissza, hallom lépteit. Polonius elrejtőzik a paraván mögött, Hamlet megindulna, de odarohan Rosenkrantz és Guildenstern, félrelöki, Hamlet elesik. Berontanak a szobába, elrántják a paravánt, Polonius és Marcellus riadtan bámul az ordítozókra. ROSENKRANTZ (kivont karddal) Áruló összeesküvők! GU1LDENSTERN Bérgyilkos terroristák! ROSENKRANTZ Halál rájuk! GU1LDENSTERN Halál! Összekaszabolják őket, majd Rosenkrantzék letérdelnek Gertrud elé, két kézzel nyújtják feléje kardjukat. ROSENKRANTZ, GU1LDENSTERN (együtt) Drága királyné, íme, Norvégia megvédi Dániát! Előlép Ophelia. Pulóverje gyűrött, szakadt, fején rózsakoszorú, kezében virágok, tekintetében őrület. Odamegy, virágot hint Polonius tetemére, majd Fortinbrashoz megy, megáll előtte, dalol. Irgalmas úgyse! A legény! Ó, jaj szégyen! Piha! Ha hozzáfér, hát megteszi, Bizisten, rút hiba. Míg meg nem csaltál, elveszesz, 281
