Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
Nem azt ígérted-e? Úgy is lett volna, esküszöm: Ne jöttél volna be! Virágokat hint Fortinbras elé, majd elmegy. Döbbent csend. A reflektor ezután mindig a beszélőre irányul, kísérteties zeneszó hangzik. FORTINBRAS (feláll) Ó, mily gyalázat! Mondja meg valaki, ki tette ezt? A Főszázados érkezik, mögötte két százados Francisco és Bernardo hulláját hozza. FŐSZÁZADOS (a hullákra mutat) Ők voltak a tettesek! (Papírt vesz elő, olvassa.) A két tálján, Francisco és Bernardo megleste az ártatlan szüzet és megbecs- telenítette! De meglakolt az ármány! (A két százados a földre löki a hullákat.) FORTINBRAS (teátrálisarí) Rohanjatok mind Ophelia nyomába, mert még elveszejti magát! Századosok elrohannak, kisvártatva hozzák Ophelia tetemét. FŐSZÁZADOS (olvassa) Ó, borzalom, későn érkeztünk, szép Ophelia vízbe ölte magát! (Elrakja a papírt.) FORTINBRAS (manírral) Úgy négy százados emelje Opheliát a ravatalra, mert belőle, ha megéri, nagy királyné vált volna még! (Négy százados felemeli Opheliát, ravatalra teszi a tetemet.) Menj, lőjenek sort! Gertrud felkel az ágyból, a színpad elejére megy, a zene abbamarad. GERTRUD Kedves közönségünk! Horatio: A helsingőri kastély titka című sorozatának tizenkettedik epizódját látták. Odakint, a várfokon még megtekinthetik a sorlövést. A színészek melléje gyűlnek, meghajolnak, de a hullák fekve maradnak. Vastaps, éljenzés, a színészek hajlongnak, de időnként hátra-hátra fordulnak, nem értik, miért nem jönnek a többiek. A taps elcsitul. Fényváltás! Fortinbras, Gertrud, Rosenkrantz, Guildenstern és a századosok gyorsan elmennek. Claudius azonnal odarohan a paravánhoz, Poloniust vizsgálja. CLAUDIUS (rémülettel rázza) Papa! Keljen már föl, papa! Marcellus! (Franciscóékhoz fut, rázza őket hasztalan.) Bernardo! (Opheliához szalad.) Ophelia! (Maga elé.) Meghalt... Meghaltak... (Felnéz. A többieknek.) Meghaltak. Mind meghaltak! (Fájdalmasan.) Értitek? Igazából meghaltak! Mindenki odarohan, vizsgálják a tetemeket. Kintről iszonyú erejű sorlövés hallatszik. A színészek rémült tehetetlenséggel bámulnak egymásra és a magába roskadtan ülő Horatióra. Lassan elsötétül a szín. 282
