Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Czakó Gábor: Aki Istennel sem állt szóba
Most figyeljünk! Akkoriban a lakodalmi vendégek a házigazdától kaptak illő öltözetet. „Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott. ” Miért vonja felelősségre a király? Hiszen tudhatná, hogy szolgái úton-útfélen járva szedték össze a vendégeket. Nyilván ez az ember is kapott ruhát, de valamiért nem viselte. Miért? Olyasmiért, amit nem mondhatott el? Szócséplés lett volna? A Király magától is tudta a választ? Valahogy így lehetett, mert ... „megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” Bárkiről van tehát szó, kedveseim, rólad és rólam, mindannyiunkról, akik hol jók vagyunk, hol rosszak, mégis megkaptuk a meghívást a lakodalomba, az Országba! Nem most, hanem akkor, amikor megváltott, és előtte annyiszor, de annyiszor figyelmeztetett bennünket az Úr: „Legyetek éberek!” És Márknál: „Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra-e vagy reggel.” (13,35) Azt hiszem, hogy a példabeszéd a végítéletről szól, amiben az a nagyszerű, hogy lakomára, lakodalomba - nászra - a Vele való egyesülésre hívja az emberiséget. De nem nemzeti, nem faji, sőt talán nem is vallási alapon. A helyzet kulcsa, vagyis a hallgatag ember bűne a ruhája. Ámde az Úr elé semmilyen evilági holmit nem vihetünk! Miféle öltözet a különös menyegzős ruha? Amikor húsvéti szentgyónásunkra készülünk, akkor föltétlenül vegyük számba vétkeinket: hazugságainkat, ellenségeskedéseinket, embertársaink elleni bűneinket, mulasztásainkat, aljas gondolatainkat. Ám ez kevés. Azért, mert az úgynevezett bűneink olyanok, mint a Pomádé király ruhája. Álcáznak bennünket, de valótlanságok. Roppant egyszerű belátni, hogy például a hazugság ugyan megrezgeti a levegőt, ösz- szetintázza a papírt, sőt, megtölti az újságot, a tévét, de hiába, mert az igazság hiánya. Isten Az, Aki Van, a hazugság az, ami nincs. Végső fokon semmi! Lehet ebben a semmiben az Úr elé állni? A világ fejedelmének egetverő csalása, hogy minden viszonylagos. Tegyük hát, amit a jog enged, miközben a jogot, demokratikusan persze, vétkeinkhez szabjuk: kizsákmányoljuk a gyöngébbeket, mészároljuk a tulajdon magzatainkat is, hazudunk, lopunk, lekörözzük Szodomát. Bűneinkből szőjük ruhánkat? Nézzük vétkeinket egyenként. Egytől-egyig a hiányban gyökereznek. Megrövidíthettem volna a másikat, ha igazságos vagyok? Ha jó? Ha irgalmas lettem volna, amikor ő hibázott? Ha akarom, hogy szép legyen a kapcsolatunk? Ha szeretem őt? Ez a gondolkodási gyakorlat nem holmi házilagos filozófia-óra, hanem kísérlet önmagam megértésére. 48
