Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
269 FORT1NBRAS Néma kiáltás. Az meg micsoda? (Századosoknak.) Ti szoktatok némán kiabálni? (Századosok röhögnek.) Lásd be, Horatio, ez egy marhaság. HORATIO (méltatlankodva) Már megbocsásson, felség! FORT1NBRAS Jó, elnézést, de te azt mondtad, hogy híven akarod bemutatni a valóságot. Már ne is haragudj, de ilyen a valóságban nincs. POLON1US Ugye, megmondtam! Megmondtam már mikor, hogy ökörség ez az egész szellemeskedés! Le is nézni, föl is nézni! FORT1NBRAS Nincs igaza, papa: hogy jön a szellem, azzal nincs semmi baj, csak jöjjön! CLAUDIUS A közönség imádja az ilyesmit. FORT1NBRAS De, ha már jön, akkor az olyan legyen, mint a valóságban. HORATIO Már ne haragudjon, felség, de én voltam ott, amikor megjelent Hamlet atyjának a szelleme a várfokon! FORT1NBRAS Ezt elismerem, de ott voltál akkor is, amikor beszélgettek? (Belenéz a kéziratába.) Ha jól olvasom a saját írásodat, elvonultak négyszemközt tárgyalni. Te nem voltál ott. HORATIO (kiszalad a száján) Miért, felséged talán ott volt? CLAUDIUS Horatio! FORT1NBRAS Hagyd csak, Claudius, Horatiónak igaza van: valóban nem voltam ott. Viszont, amikor nekem jelent meg az atyám szelleme, nos, akkor nagyon is jelen voltam. CLAUDIUS (döbbenten) Felségednek is megjelent az atyja szelleme? ROSENKRANTZ De meg ám! GU1LDENSTERN Bizony, hogy megjelent, tanúsíthatjuk. HORATIO És... És milyen volt? FORT1NBRAS Hát elég felkavaró. HORATIO És miről beszélgettek? FORT1NBRAS Erről pontosan be tudok számolni. (Kivesz a zsebéből egy papírt.) Minden szót feljegyeztem. A szívem fölött őrzöm, nem válók meg tőle soha. HORATIO (érdeklődéssel) Megengedi, hogy belepillantsak, felség? FORT1NBRAS Mindenki megismerheti a tartalmát. Papa, megtenné, hogy felolvassa? (Feláll. Mindenkinek.) Tudjátok mit, játsszuk el az egész jelenetet! (A századosok norvégmintás pulóvert húznak Poloniusra, majd egy csigán átfutó kötelet erősítenek a derekára, a magasba húzzák.) Igen, pont ilyen volt. Lebegett. Mert tudod, Horatio, egy szellem nem járkál, hanem lebeg. Az én atyám szelleme legalábbis, ellentétben a tiéddel, lebegett. ROSENKRANTZ így igaz, lebegett. HORATIO (pikírten) Pulóverben? GU1LDENSTERN Bizony pulóverben! FORT1NBRAS (átadja a kötélen fityegő Poloniusnak a papírlapot) Na papa, kezdhetjük? Akkor olvassa! (Elragadtatott pózba áll.) POLON1US (öregesen, mintaki mesét mond a gyerekeknek, úgy olvassa) Kedves, fiam, Fortinbras, az nem ám úgy volt, hogy engem az öreg Hamlet legyőzött a párviadalban. Épphogy csak egy karcolás volt a karomon. És akkor hirtelen mégis meghaltam. Csak a túlvilágon tudtam meg, hogy a kard hegye meg volt mérgezve. Azt is csak ott tudtam meg, hogy az a gaz Claudius kente be a pengét méreggel. Tudod, hőn szeretett fiam, Fortinbras, ezek a taljánok nagy méregkeverők. Bosszuld meg atyád halálát, és szabadítsd fel Dániát. (Fortinbras int a Főszázadosnak, aki hatalmasat kukorékol.) Szól a kakas. Most megyek.
