Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők
266 HORATIO (összezavarodva) Hát nem is tudom... FORT1NBRAS Nem fogod megbánni, amióta megtudták, hogy színház lesz Helsingőrben, az én századosaim csak erről beszélnek, még egy kis műsorszámot is kitaláltak maguknak. Nem akarjátok megnézni? CLAUDIUS Dehogynem, felség! FORT1NBRAS (kiszól) Jöhettek! (Bejönnek a századosok, felsorakoznak.) Ahogy megbeszéltük! FŐSZÁZADOS Lépés, indulj! (A századosok menetelni kezdenek.) Nóta! SZÁZADOSOK (menetelés közben) Norvég, dán, két jó barát, együtt harcol, issza borát! Norvég, dán, két jó barát, együtt harcol, issza borát! A Színész Fortinbras érkezik, mondani akar valamit, de a menetelő katonáktól nem tud Claudiusékhoz jutni. Komikusán esik, kel, olykor összeütközik a századosokkal. Fortinbras, Rosenkrantz, Guildenstern hangosan röhög, végre a századosok abbahagyják. SZÍNÉSZ FORTINBRAS (lihegve) Csak azt akarom mondani, hogy készen vagyunk, lehet próbálni. FORTINBRAS (röhögve) Nem is mondtad, Claudius, hogy ilyen nagyszerű komikusaid vannak! Ezt be kell venni a jelenetbe! CLAUDIUS Persze, hogy be kell venni! Imádni fogják, felség! FORTINBRAS (Színész Fortinbrasnak.) Látod, milyen az élet? Elvesztettél egy szerepet, és kaptál egy sokkal jobbat! (Éllel.) Nem találod, Horatio? (Horatio nem válaszol, ostobán mosolyog. Fortinbras hosszan nézi, majd a Színész Fortinbrasnak.) Állj a sor végére, kezdjük újra! Főszázados! FŐSZÁZADOS Parancs! Nóta, lépés, indulj! A századosok megint vonulni és énekelni kezdenek, a Színész Fortinbras csetlik-botlik. Horatio főbekólintottan bámulja a jelenetet. Elsötétül a szín. Ötödik szín A századosok állva, Fortinbras, az Angol követ és a színészek a színpadon ülve nézik az őrhelyen játszódó jelenetet. Horatio, Marcellus, Bernardo, norvégmintás pulóverben. Rettegve bámulják Poloniust, amint a magasban Hamlet atyjának szellemeként elcsörömpöl. MARCELLUS Ugyebár hasonlít? HORATIO Mint te magadhoz. Még harcmez is ez volt királyomon, Midőn a büszke norvégit legyőzte. S midőn a szánas lengyelt a jégen Megverte. Különös. MARCELLUS Két ízbe már, s pont e halotti órán, Járt őrhelyünk előtt ily harcilag. HORATIO Mi részben árt, nem tudom, De általános vélemény az, Hogy ez honunkra nagy csapást jelent. MARCELLUS Üljünk le, s aki tudja, mondja meg, Mért e szoros, e pontos őrvigyázat, Gyötörni éjjel az alattvalót? Mért öntik a réz álgyukat naponta,
