Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szabó Illés: Kizökkent idők

253

Induló mellett mind el, aztán vérszegény sorlövés hallatszik.

A színészek Horatio vezetésével felsorakoznak a darabot néző kis csoport előtt, meghajolnak, várják a reakciót. A csoport közepén ülő fiatalember, az igazi Fortinbras, a norvégok királya azonban nem szól, elgondolkozva nézi a színészeket. Kínosra nyúlik a csend. Végre Fortinbras

Horatióra pillant, s fáradt előkelőséggel egymáshoz üti néhányszor a tenyerét. A feszültség megszűnik: az Angol követ és a király mögött álló századosok buzgón tapsolnak, a színészek is megkönnyebbülve nevetgélnek. Fortinbras abbahagyja a tapsot, mire a körülötte lévők is azonnal

befejezik, ismét csönd lesz.

FORTINBRAS Nos, Horatio, gratulálok.

HORATIO (megkönnyebbülve)

Tetszett, felséges úr?

FORTINBRAS Nagyon jó volt. (Az Angol követhez.) Nemde, követ úr?

ANGOL KÖVET (elragadtatva) Horatio Hamletje igazán mély benyomást gyakorolt

rám!

FORTINBRAS Úgy gondolja, tetszene Angliában is?

ANGOL KÖVET

Szétszednék a színházat, felség!

FORTINBRAS Lám csak, Horatio, útban a világhír felé! De én tudtam már akkor,

amikor elmesélted ezt a szörnyű históriát, hogy színpadra kell vinni. Igen, pontosan ilyen tanulságos történetekre van szükségünk.

HORATIO Én csupán híven leírtam az eseményeket.

FORTINBRAS Ne szerénykedj, Horatio, kiválót alkottál! De azért egy kicsit neheztelek is: háromszor kellett kérnem, hogy megmutasd végre, mennyire jutottatok! Hát emberevő a norvég király?

HORATIO Csak attól féltem, hogy mivel még minden olyan félkész...

FORTINBRAS (nevetve közbevág) Az a buta Fortinbras félreérti!

HORATIO (ijedten) Isten ments, felség!

FORTINBRAS Hogy az a bárdolatlan norvég a messzi északról majd belepofázik a

magas művészetbe!

HORATIO Hova gondol felség!

FORTINBRAS Hagyd csak, manapság mindenki azt hiszi, mindenhez ért. (Claudiusnak.) Nem igaz, direktor úr?

CLAUDIUS (pátosszal) Sutor, ne ultra crepidam!

HORATIO (sietve lefordítja) Suszter, maradj a kaptafánál...

FORTINBRAS (felnevet) Hát erről beszélek: lefordítod, mert azt gondolod, hogy ez a

barbár fjordlovag azt sem tudja, eszik vagy isszák a latint! Talán még Krisztus urunkról sem hallott, aki e szavakkal utasította rendre a nagypofájú cserzővargát!

HORATIO (röstelkedve) Megszégyenít, felség.

FORTINBRAS Fátylat rá. Egyébként sincs okod a szégyenkezésre. Te nagy költő vagy,

s a költőnek több megengedhető.

HORATIO Megszégyenít, felség.

FORTINBRAS Már megint! (Többieknek magyarázza.) Látjátok, ezt csodálom a művészekben: szegényeknek fogalmuk sincs, mennyit érnek! Ezért is használják ki őket. (Horatióra pillant.) Remélem, nem alakoskodsz.

HORATIO Dehogyis, felség!

FORTINBRAS Tudod, hogy nagyszerű színész vagy, Horatio? Saját magadat alakítottad, ami nagyon nehéz, de megoldottad. Tényleg remekül szere-