Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szigeti Csaba: Weöres Sándor Ének a határtalanról kötetkompozíciója
teményt írni, jó, jó, tudom, még a jó Homérosz is elszunyókált néha.) 1980-ban, a kötet megjelenése idején persze még állt a berlini fal, működött a kőszegi határzár, két világrend állt egymással szemben, de már volt Helsinki Egyezmény, rég beindult az Enyhülés folyamata. Bár úgy látszik, a kétlábú tollatlan állat atomhalála egyik kedvenc gondolata volt a költőnek: „Bombázott Hold dereng a tájra, / rejti kén-takaró.”, írta például az 1980-as éveke közepe táján Gigantopolis című versében. És természetes, már csak pozíciója miatt is ’erős jelentésű’ Ének a határtalanról című vers valóban mesterremek: Amikor még senkise voltam, fény, tiszta fény, a kígyózó patakokban gyakran aludtam én. Hogy majdnem valaki lettem, kő, durva kő, hegylejtőn jég-erezetten hömpölygetett nagy erő. És végül élni derültem, láng, pőre láng, a szerte határtalan űrben mutatom valódi hazánk. Igazi kezdet-vers, hiszen az első strófája a születés előtti, a második az anyaggá válás, a harmadik az élet strófája, a lélek három fázisa: előbb „fény, tiszta fény”, aztán „kő, durva kő”, végül „láng, pőre láng” a lélek. A fény és a láng az európai kultúra klasszikus toposza, nyelvben, festményeken, traktátusokban. Ez a vers talán segít abban a kérdésben, hogy a 120 + 1 vers tömbjét tagoljuk-e belül, és ha igen, miként. 4x3, azaz 12 sorból áll a költemény, és felvethető, hogy a vers egésze olyan viszonyban áll a kötet egészével, mint a középkori ún. strophe carrés a költemény egészével. Ezt a népnyelvű román költészetekben jól ismert poétikai kifejezést, amelyet a latin nyelvű középkori poétikák versus quadratusnak neveztek, olyan költeményekre alkalmazták, amelyek legelső versszakának szerveződéséből leolvasható a költemény egészének a szerveződése. Formai szempontból a költemény egésze tehát nem más, mint a legelső versszak formai elemeinek extenziója, kiterjesztése. Szabálya egyszerű - és számos műfajban érvényesítették, mert ez nem műfaj, hanem szervezőelv - és így fogalmazható meg: Ahány szótagból áll a legelső strófa legelső sora, álljon ugyanannyi sorból a legelső strófa, és ahány szótagból áll a legelső sor és ahány sorból a legelső strófa, a teljes költemény álljon ugyanennyi versszakból. Ekkor, amennyiben a 12 sorból álló költeményt a 120 versből álló kötet numerikus mikrokozmoszának fogjuk fel, két út is megnyílik előttünk: ha figyelünk a 4 + 4 + 4-es strófatagolásra, e tagolás a kötet százhúsz verséből határpontként jelöli ki az 1., a 40. és a 80. sz. költeményt (Ének a határtalanról, Mintha sose lett volna, Izzó tekintet). Ennél azonban jóval védhetőbb a 12 x 10-es tagolás. Weöres Sándor ciklus- és kötetszerkesztői gyakorlatáról mindmáig a legtöbbet Bata Imre több mint harminc évvel ezelőtt megjelent mondja, és feltűnő a különféle 191
