Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
142 KOMOR: Most mindenért engem tesz felelőssé? Nürnbergi-per? FÉNYES: Ön ironizál perről, Komor úr? KOMOR: Mit akarna már ennyi év után? Ugye, ez a bomba, csak vicc? Házi? Az internetről szedte? Megnézhetem? FÉNYES: Szeretné tudni a feltételeimet? KOMOR: Csak nem lettem túsz a saját lakásomban? FÉNYES: Erre nem is gondoltam. Beszélgetni jöttem. De számoltam azzal, hogy minimum, nem akar. Most először és utoljára megfordítjuk a helyzetet, legyen ez mindkettőnknek bármennyire kényelmetlen. Kérem, hogy mondja végig a legelejétől, mennyit tudott rólunk, mielőtt ránk küldte a bőrkabátosait, mert a kisatírozott és hiányos jelentések nem adtak teljes képet az életemről! Egészítse ki az iratok hallgatását, és utána elmegyek, ígérem, sosem hall többet rólam! KOMOR: Honnan tudhatnám, hogy nem jön vissza, ha valami megint eszébe jut álmatlan? Vagy egyszerűen csak fölényeskedni lesz kedve? Zsarolni. FÉNYES: Zsarolni? KOMOR: Kis nyugdíjkiegészítés. FÉNYES: Hogy jut ilyesmi az eszébe, uram? KOMOR: Maga szerint a meg nem semmisült iratoknak mennyi a hallgatási díja az embertőzsdén? Iratárfolyam-index. FÉNYES: Ilyen is van? Persze. KOMOR: Ez egy tisztességtudó ország. Nem borítjuk a másikra a szemetét, nehogy ránk csöppenjen a mócsingszaft. Szépen mélyre kotorjuk neki. De az ilyen szennyben áskáló elkaparáshoz már drága a tisztasági csomag. A pénz kezet mos. FÉNYES: Ez csak a maguk mocskos, ásatag világa. A volt rendszer pribékjeié. KOMOR: Higgyen, amit akar. Ám ha csak a régi rendszer kartársait érinti ez az árkosítás, akkor miért kell ennyire kozmetikázottnak, és jól neveltnek lenni mindannyiunknak ez ügyben, immáron húsz éve? Nem tudja? Mért nem nézünk a kamrák penészes mélyire? FÉNYES: Szórja csak a szitkait, vádoljon be bárkit, ha jól esik a lelkének! De én nem vagyok semmiféle feltáró bizottság! Csak a magam életét szeretném! Az eltitkolt részét. Hogy legalább utólag egészben érthessem. Ha vissza nem is kaphatom. Mások hallgatásai nem érdekelnek. Komor Antal alosztályvezető, viszont beszéljen! KOMOR: És az hová vezetne? FÉNYES: A teljességbe. KOMOR: De én istentelen vagyok, Ágnes kérem! Papírom is van erről, tagja voltam a Marxizmus-Leninizmus Egyetem Ateista klubjának! Azt hittem, ezzel megnevetettem. Régen volt, igaz sem volt, töménytelen kartoték-adat, többségét elfelejtettem, (dal) Csak a szépre emlékezem! FÉNYES: (kinyitja a kabátját) Uram! Hagyja már abba az offenzíváját! KOMOR: Ez defenzíva az én zsargonomban, hölgyem! Vagyis, nővér! Mert gondolom, nem lett asszony? FÉNYES: Mindegy, mit gondol! Azt mondja el, hogy jutottak el hozzánk, és mikor kezdték a megfigyelésünket! Volt-e köztünk segítőjük? KOMOR: Vodka? Szereti? Jégvodka! Ez a legnemesebb, de csak lappföldi jégből! FÉNYES: Itt kell működésbe hoznom...
