Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Réczei Tamás: Hangyabolydulás
143 KOMOR: Hová lett az istenfélés magából, nővér? Nem voltam azonnal a 111-as csoportfőnökségnél attól, mert csak ezt tetszik ismeri belőlem! Nem a Belügyminisztériumban születtem! jobbra-balra dobált a sors. A háború végén még a Szent László hadosztályban szolgáltam! FÉNYES: Nem tudom, az mi! Én a háború végére árva lettem. KOMOR: Egy ejtőernyős hadtest, amely a Vilmos-laktanyában ’44 októberében újra megerősítette, az akkora már internált Horthynak tett esküjét a bolsevikok ellen. FÉNYES: Vagyis nyilas... KOMOR: Elég! Elég ebből! Ez magánlaksértés és halálos fenyegetés! FÉNYES: És hallott már ilyesmikről? Valakik berontanak mások életébe... Csengetnek. Nem mozdulnak. Csengetnek. Kit vár? KOMOR: A holnapi ebédem. Vagy a Hollunderné kér, hoz, mutat valamit. Ő a közös képviselő. FÉNYES: Akkor most nincs itthon. KOMOR: Beszéltem vele a folyosón. Emlékszik rá! FÉNYES: Lehet, hogy nem ő az! Csengetnek. KOMOR: Ki fogja hívni a mentőket. FÉNYES: Ugyan! Mit ravaszkodik? KOMOR: Miről beszél? Hát talán már csak nem én csengetek! Kopognak. FÉNYES: Most van óra 17, óra 25-ig kidobja, akárki is az, vagy... Komor kimegy, ajtót nyit. KOMOR hangja: Te mit keresel itt? ARANKA hangja: A könyvek, megígérted a könyveket! Elfelejtetted? KOMOR hangja: Vannak nálam. Gyere vissza holnap! ARANKA hangja: Kettőt el kell még ma olvasnom! (bemegy a nappaliba, nem látszik) Gyors leszek! A könyvtárban már egy sem volt bent! Fényes Ágnes áll be a konyhaajtóba. KOMOR hangja: Nyitva hagyom az ajtót, csapd meg maga utánl(be) Mindjárt elmegy. Szünet. ARANKA hangja: Mért nem engeded, hogy rendbe rakjam a könyvespolcodat? A fele kupacot rég ki kellene dobni, vagy eladni egy antikváriumnak! Meg ezek a ki tudja, honnan hoztad, iratkötegek! Minek megőrizni ka- cathegyeket a múltból, hogy aztán semmit ne lehessen megtalálni a jelenben? Jaj, ti, mindent visszasíró öregek! Szünet. Fényes az órájára néz. Komor hozzáér és leengedteti a karját vele. ARANKA: (be, könyvekkel) Tudod, hogy nem mondtam komolyan, Nagypapa! KOMOR: Az unokám. ARANKA: Csókolom. FÉNYES: Szervusz! Fényes Ágnes. ARANKA: Komor Aranka. FÉNYES: Melyik iskolába jársz? ARANKA: A piaristákhoz. FÉNYES: Az én időmben oda csak fiúk mehettek. Könyvek. Mit kell olvasni? Egyháztörténet? KOMOR: De, kérem! FÉNYES: Őszintén kérdeztem.
