Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács
A szakállas alig hallhatóan nyöszörög - Jaj, jaj... ne...- Részvétem az uraknak, de nincs időm. A hisztériázást abbahagyni! Essünk túl rajta. Tudják, miről beszélek? A bajuszos összekuporodik.- Én nem tudok semmit, de akik azt hiszik, hogy tudnak valamit, azoknak bebizonyítom, hogy mégsem.- Nagyon érdekes.- Velem ne próbálkozzon! Engem nem kényszeríthet semmire. Az ápoló két lépéssel az ágya mellé ugrik. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal lehúzza a beteg nadrágját. A bűztől hátrahőköl.- Pfujj, a szentségit!- Én megmondtam. Vigye innen. Nem akarom látni. A szakállas oldalra fordul.- Nem látok semmit. Nem tudok semmit. Se festeni, se gondolkodni. Az ápoló hozza a vödörben a vizet.- Forduljon meg!- Ha már itt van, mossa meg a hátamat is. A szakállas magában beszél - Ez lenne az alattomosan pusztító halál? Ez? A megfoghatatlan erő. A bajuszos elkapja az utolsó szavakat, oldalra kiabál.- Meg, a megmérgezett vér rémülete! Az ápoló megtörölte, felöltöztette a bajuszost. A szakállas felé kérdez.- Még mindig székrekedése van?- Nem tudom.- Na, nézzük csak. A szakállas megmerevedett, az ápoló hiába próbálja a testét megfordítani.- Ne próbáljon velem szórakozni!- Azt mondják alkotásaim a betegség eredménye.- Nyugodjon meg, az orvosok szerint ez a betegség nem serkent senkit alkotásra. Csak, amíg elméjük sértetlen volt, tudtak maradandó értéket teremteni.- Semmi részvét a bomlás, az összeomlás láttán? Az ápoló, ahogy a birkózóknál látta, hóna alá kapja a tehetetlen, vékony testet. Nadrágját lehúzza.- Hát, itt nincs semmi. Megy a szekrényhez, tartályos beöntő-készüléket vesz elő. Az irrigátorhoz tartozó gumicsövet vizsgálgatja, próbálja összeállítani. Cédulát talál mellette. Hangosan olvas.- Húzzuk a gumicsövet az elzárócsap recézett részére. Csatlakoztassuk a vele átellenes oldalon található kónuszos kimenetre. A bevezetést megkönnyíthetjük, ha a beöntő csövet előzőleg vékonyan vazelinnel bekenjük. A bajuszos tüntetőén a mennyezetet nézi.- Kezdje már! A szakállas sírva, alig érthetően - Ne itt... ne előtte... Az ápoló már vizet töltött a tartályba, ott áll az ágy mellett. A szakállas szótlanul, engedelmeskedve a hasára fordul. Durcásan hátraszól.- Nem is fáj. 134
