Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

A bajuszos keresi a hangot. Énekel. Mind hangosabban fújja. Amikor befejezte, oldalra néz.- Ezt a verset nem én, a Kertbeni fordította. Szegény buggyant lelke most hogy örülne, ha a maga helyébe képzelhetné magát.

Az ápoló még a magasban tartja a tartályt. A szakállas fészkelődni kezd.- Többé már nem tudok dolgozni. A feleségem milyen szomorú lesz.- Nem szeret egyedül lenni?- Hozzám beszél?- Maradjon nyugton.- Bízhatok az asszonyban. Nem fogja a szegényektől elvonni azt a pénzt, amit nekik szántam.

Az ápoló befejezte a műveletet. Leveszi a gumikesztyűt. Észreveszi az ablakon a vérnyomokat. Azt hiszi, belül van, törölgeti.- Hát, itt meg mi történt?

A bajuszos a szájához szorítja az ujját, mutatja a szakállasnak, hogy hallgasson.- Egy egész hadsereg próbált hozzánk betörni.- Megijedt?- Magamról beszéltem?

Az ápoló indul kifelé.- Isten, mi az én bűnöm?- Tőlem kérdezi? Mi filozófusok nagyon kevesen vagyunk a megváltásra szorulók óriási tömege mellett.

Az ápoló szó nélkül megy tovább. Tolja a szekrényt kifelé. A második csikorgás után oldalról belerúg a kerékbe. Hiába minden, még kintről is halljuk a kellemetlen, nyikorgó zajokat. A bajuszos magára húzza az ágyterítőt. Mint a gyermek, aki fél egyedül a sötétben.- Kiabáljon neki, hogy ne csukják be az ajtót.- Tönkre akar tenni?- Vegye észre, teljesen közömbös már, hogy mit mond. Csak a hangja zengését figyelem. A zene szárnyalását.- Csak lassan, ne siessen.- Ha Isten elé kerül, mondja meg neki, egy közeli rokona üdvözli.- Maga?- Ő fogja tudni.- Zagyvaság.- Ez bizony nem!- Pihennem kell.- Aztán megint tud festeni?- Valamit akartam mondani.- Nyissa ki a szemét. Új gondolatok közelednek. Ezeknek más, ellenkező az ízlésük, mint az összes eddiginek.- Képzelődik.- Látja a változást rajtam?- Miért kérdi? Haragszik rám?- Feledékeny lettem

135