Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

- Higgyen nekem, mert csak akkor juthat hozzá a magasabb emberi tudathoz.- Kiszáradt a torkom. Hozna egy pohár vizet?- Nyugodt lehet. Visszaadom... vissza fogom adni mindenkinek... az ember ön­rendelkezési jogát. Nem kívánok beleavatkozni senkinek a dolgába. Tettét saját ma­gának kell vállalnia. Mostantól kezdve tettéért másvalakit nem tehet felelőssé.- Biztasson! Mondja azt, higgyek magának.- Istent lát bennem?- Abban hinni kell.- Az ember a világ értelme. Gőg volna emberi művet és sorsot isteninek tartani, mert nem az.- Látja? Ott áll Pilátus előtt. Mielőtt keresztre feszítették volna, bűnösnek kellett nyilvánítani. Hófehér alakja, maga az ártatlanság.- Kiről beszél?- Jézusnak emberi alakja van. Ami isteni benne, azt én nem lennék képes meg­festeni.- Ő olyan ember, aki felismerte az üdvösséget, az örömet. Sem a gonosszal, sem a gonosztevővel... senkivel szemben nem tanúsít ellenállást. Számára a szeretet az egyetlen, végső életlehetőség.- Éreztetnem kellett azt a feszültséget, ahogy Pilátus a felelősség elől menekülni próbál. Azt akartam elérni, a látogató lépjen be a képbe. Helyezkedjen el a bibliai esemény szereplőinek körébe. Hűvösen kimért szertartás helyett az emberi érzés lépjen előtérbe. Mit szól ahhoz, hogy egyes nézők zokogva borultak térdre a kép előtt?- Ha az utánzat olyan, mint amit utánoz, akkor nem utánzat, hanem valóság. Egyébként Jézus nem akart senkit becsapni. Magasabb célok érdekelték. Akarata szemben állt minden formulával, minden idő és térfogalommal. Szemben állt mind­azzal, ami szokás, ami intézmény, ami egyház. Az ő világa olyan otthoniét, amely már semminemű realitással sem érintkezik. Ez egy benső világ, igaz világ, örök világ.- Képtelenek vagyunk megérteni?- Szembeszegült a korral. Igazság, a hamisság ellen.- A Messiás.- Nem kell őt idegen szerepekkel felruházni. Erre nincs szüksége. Ettől, csak messzebbre kerülünk tőle.- Láthatóvá tenni. Ez volt a célom.- Reménytelen vállalkozás. Hol vannak már azok a benső fények, örömérzések és önigenlések. Én ismertem őt. Tudom, mit beszélek. Az ajtó nyílik. Nyikorogva egy kerekeken járó szekrényféle gördül befelé. Egy magas, vékony férfi tolja. A tragacs tetején mindenféle orvosi műszerek. Lejjebb géz, köztük különböző szövetek tisztításhoz, kötözéshez. Amikor az ápoló megáll, tiszteletet parancsoló arckifejezéssel gumikesztyűt húz a kezére. A bajuszos felé for­dul.- Vegye le a nadrágját. Tiszta?- Szagoljon bele.- Rossz válasz.- Akkor hozza a kényszerzubbonyt?- Meglehet. 133

Next

/
Thumbnails
Contents