Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács
- Mindketten talajt vesztettek vagyunk?- Mindketten? Az értékek igazát garantáló Isten halott.- Az én képeimen él. Harcol. Nézzétek, ott áll előttetek.- Mint valami színházban?- Csak ne gúnyolódjon. Köszönőlevelet kaptam, amelyben a főtiszteletes kifejezte nagyrabecsülését, a hívőket segítő Krisztus-képeim iránt. Tudja, minek nevezte a festményeket?- Nekem ne jöjjön a hívők seregével. Ha kereszténység annyit jelent, mint hinni egy történeti eseményben, vagy egy történeti személyben, akkor ehhez a hitközösséghez semmi közöm.- Én nem a múltat akartam reprodukálni. A jelenben élő kortárs emberről volt mondanivalóm. Hozzon, kérem valami borogatást. A lábam zsibbad. A fekélyektől megbolondulok. A bajuszos szó nélkül feláll, a vízcsaphoz megy. A vízsugár alá teszi az ujját, hogy elég hideg-e? Az odakészített tartóból fehér szövetdarabot vesz ki.- Ecetet is tegyek rá? A szakállas nem válaszol. Időnként felnyög, nehezen lélegzik.- Van itt valami kötél?- Az meg minek?- Tudja nagyon jól. A bajuszos erre földhöz vágja a már bevizezett rongyot.- A francos betege! Akkor csinálja maga. Kösse fel magát. A szakállas tágra nyílt szemmel bámul, lassan felül.- Hallja a madárcsicsergést? Hogy lehet? Nem értem, miről beszélnek?- Mossa ki a fülét. A bajuszos lehajol, veszi a papucsát, gyors mozdulattal a falhoz vágja.- O, égiek küldjétek el az őrületet! Elegem van! A másik papucsból kilép, belerúgna, aztán mégis felveszi, nézi hová hajíthatná.- Beszarok. Miért kell nekem ezt a sok badarságot hallgatnom? Ha kikerülök, mind agyonlövetem. Hiába könyörögnek, térdelnek előttem. Hajthatatlan leszek. Fenyegetően a szakállas felé menne, félúton megáll.- És ez! Ez, mindenkire vonatkozik!- Nem kapok levegőt. A bajuszos szó nélkül lerántja a közeli tartóról a törülközőt, miközben a szakállas ágya felé megy, le-föl lengeti. Amikor a sápadt arc elé ér:- Most jobb?- Köszönöm.- Javuljon meg. Vetkőzze le, dobja el a neked kell morális parancsát. Akkor szabad lesz, és képes még a sárkánnyal is megküzdeni.- Nem akarok harcolni.- Már mindent elért az életben? Nézzen magába. Az Úr, amikor értéket teremt, a jó fogalmát magából meríti.- Bennem már semmi sincs.- Ne adja fel! Az intuíció. Tudja! Miből merítjük a moralitás elevenségét? Az ösztönökből! Mi adja Jézus elevenségét? A tudat adja, hogy ő Isten fia.- Úgy szeretnék hinni, de maga csak azért teremt isteneket, hogy összetörje őket. 132
