Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács

az egyedüli, végső fellegvár, amit a szellem még tartani tud. Egyedül a szónak van hatalma.- Biztosan igaza van. Ehhez nem értek.- A szellemnélküliek itt ólálkodnak körülöttem. Már behatoltak mindenhová. Még a művészetbe is. Mi lett belőle? Vagy giccs, vagy a szétmarcangoltság önvallomása.- Kár, hogy nem látta korábban mit festek. Néha a saját kedvemre is pingáltam. Tájképeket, mert jól éreztem magam az össze-vissza virágok között, az okosok felhorkantak: szorongás, reménytelenség.- Jellemző.- A rózsás kisbabákat, affektáló dámákat csak azért festettem, mert jó pénzért megvették őket. A polgárosodni vágyó közönség vágyaiban mindig benne voltak. Kellett nekik. Ezeket a képeket akarták az otthonuk falán viszontlátni.

A bajuszos hangosan felnevet. Mondani akar valamit, de elfelejti. Hosszas kínlódás után formálni tudja a szavakat.- Az előbb azt mondta: tudatalatti.- Azt nem mondtam.- Tényleg?- Sohasem néz rám, mintha nem volna tiszta a lelkiismerete.- Összezavar. Nem érthető, amit mondok? Koncentráljon.- Miért? Szórakozott vagyok?

A bajuszos kancsóból vizet tölt magának. Tartja a kezében a poharat. Elfelejti kiinni. Miközben kiabál, remegő kezéből a víz apránként az ingére, ágyára loccsan.- Szedje össze magát. A temetőben lesz ideje pihenni.- Ha behoznának egy-két régebbi vásznamat.- Az újat ábrázolja! Az életben lezajlott változásokat érzékeltesse. Tudja... a spin. a spirituális... Az elkészült mű, a maga szelleme...- Ahhoz mindent újra kellene kezdenem. Amit láttam, éreztem...

A szakállas feláll, görnyedt háta mintha terhet cipelne, ahogy az ablakhoz lép. Az eső elállt, a távolban az égalja vörösen izzik. Mindkét kezével a párkányba kapaszkodik. Szemében piros fények. Hirtelen egy nagy, fekete madár, gyors szárnycsapásokkal közeledik. Fékezés nélkül csapódik kívülről az üveghez. A szakállas riadt tekintettel felordít, halálra rémisztve a bajuszost, aki jajgatni próbál, kiáltása nyögésekbe fullad. A szakállas próbálja kinyitni az ablakot, de azon nincs kilincs. A lezuhant madarat már nem látni. A bajuszos remegni kezd, nehezen lélegzik.- Szeressen.- Hozzám beszél? Mit csináljak?- Látta? Már itt vannak. Egy egész hadsereg.- Hagyjon békén.- A gesztus... a drámaiság szituációban... abban... van.- Mit rángatózik! Elrepült. Tovaszállt. Legközelebb jobban vigyáz.- Mi van, ha elpusztult?- Most ne... ez nem az én bajom.- Mi van, ha nincs végrendeletem?

124