Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Szilárdi Béla: Ecset és kalapács
A szakállas még nézi az üvegre fröccsent madárvér nyomát, aztán visszaül az ágyra, lábát a padló felett himbálja.- Nekem van. Két napig kávéval itattak, hogy aláírjam. Rám erőltették. Az egyik azt mondta - Nézd a meghibbant fejét. Mire én a kalapom megemeltem. Engem többé nem láttok! Alászolgája. Azt hitték, nem ismerem meg őket. Még a virágágyakon is inkább keresztülgázoltam, hogy ne találkozzak velük.- Ezeket mind lekaszabolom. Előlem egy sem menekül.- Ne fárasszon! Minden kimerít. Az utazás. Különösen a hosszú tengeri hajózás. Az a sok ünneplés Amerikában. Az újságok tele voltak a nevemmel.- Tényleg ott volt? Hogy bírta ki? Őrült világ. Valami baltás gyilkoson kipróbálták az első villamosszéket.- Az újvilágban egyre nehezebb, és nehezebb lett. Minden nap kértem őt odafenn, bárcsak kerülnék már vissza.- Az istenek szobraihoz ne imádkozz. Azt hiszed, hogy hallanak téged? Nem. Azok, pedig nem hallanak. Nyílik az ajtó, kövérkés, jól öltözött asszonyság lép a terembe. Egyenesen a szakállas ágya felé megy. Közben egy széket, támlájánál fogva maga után húz. Mielőtt megszólalna, megigazítja a szakállas köpenyét, az ágy mellé teszi a széket, leül.- Miska, hogy nézel ki?- Tegnap is vártalak. Elhoztad a kitüntetéseimet?- Tokaji bort és pezsgőt hoztam.- Nem kell semmi. A gyomrom émelyeg. Mindjárt hányok.- Sok gyümölcsöt ettél? Vigyázz jobban magadra. Egyszer már gondolj rám is. A szakállas megszorítja a felesége kezét. Mondani akar valamit, de csak a szemével jelzi, hogy fáradt.- Sokan érdeklődnek utánad. Mind magas rangú ember, nemesek. A bajuszos, miközben gondosan, a nyakáig magára húzza az ágyterítőt, az asz- szony háta mögött integet a szakállasnak.- Megszólíthatom a feleségét?- Mit akar?- Szóljon az anyámnak, hogy jöjjön be. Beszédem van vele. Az asszony barátságosan, anélkül, hogy megfordulna, válaszol.- Tudja nagyon jól, hogy nem ismerem az édesanyját.- Nagyon is csodálkoztam volna.- Elég, ha magát ismerem?- Valóban? Az asszony kis táskájából könyvet vesz elő.- Az újságban olvastam, hogy kiadták egy régebbi könyvét. Megvettem. Örömet okozna vele, ha dedikálná. A bajuszos kezébe veszi a könyvet. Forgatja, amikor felnéz, szemében könny csillan.- Ugye, én is írtam szép könyveket? A kígyó szócsövének lenni még nem isten- káromlás. A szakállas a feleségéhez hajol.- Egyfolytában félrebeszél. A bajuszos felkapja a fejét, mert meghallotta, amit a szakállas mondott. 125
