Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - A Vers világa rajzpályázat képeiből - Bokányi Péter: Végtére, hazatérek...

zóbb látnivalója pedig egy fotósorozat volt: Weöres Sándor talán utolsó csöngei látogatásának fotódokumentációja.

1993-ban, a költő születésének 80. évfordulója alkalmából aztán pezsdülni látszott az élet az emlékház körül. Az évet természetesen Dala József tette Weöres Sándor Évvé egy 1993. január 9-i újabb cikkében a Vas Népében: „...dolgozzunk, hogy a Vas megyei születésű, Csöngét mindig is nagyra értékelő Weöres Sándorról, Kos- suth-díjas költőnkről elfogadható módon, méltóan megemlékezzünk” - zárul a cikk. Az 1993-as esztendő két jelentős, a Weöres-kultuszt tovább építő eseménye volt a költő padjának felavatása a Lánka patak partján, illetve az emlékház udvarában a kopjafa-avatás. „Üres a pad, üres a patak. így jár sok minden, csupán az emlék marad. Mégis, az ünnepi alkalom során a jelenlévőkön az érződött, hogy az emlék- paddal valami ide visszaköltözött. Hirtelen elevenebb lett a csöngei határ. Hangtalanul bár, de Sándor versei harangoztak a lelkekben, a napfény bearanyozta a padot” - írta egy kéziratában az esemény kapcsán Dala József.

1993 után viszont elcsendesült a Weöres-ház környéke. Érkeztek ugyan szórványosan látogatók, de az emlékház nem vált igazi kultuszhellyé - ráadásul az épület állaga is jelentősen leromlott. A falu lakói, a kezelő idegenforgalmi hivatal és a megyei művelődési központ munkatársai igyekeztek rendben tartani az épület környékét, majd 1998-ban, a 85. születésnapra egy emléktábla készült, avatta az írószövetség akkori elnöke, Pomogáts Béla. A táblán Weöres Kép keretben című versének egy versszaka olvasható, annak utolsó sora - „Hogy itt álltái valaha...” - pedig mottójává vált az idegenforgalmi hivatal kezdeményezésére később kialakított Vas megyei irodalmi emléktúrának.

1999-ben aztán Szombathelyen egy baráti társaság alakult, amelynek kifejezett célja a Vas megyei irodalmi emlékhelyek - s azon belül elsősorban a csöngei Weö- res-ház - gondozása volt. Főként az, hogy irányuljon több figyelem irodalmi örökségünkre, s ily módon növekedjen az emlékhelyek látogatottsága. 1999-ben a társaság szervezésében zajlott Csöngén az első Weöres-emléknap a költő születésnapján, előadások, kiállítások, a megyében több helyütt (pl. Duka, Nemeskeresztúr) létesült újabb emlékhelyek jelzik, hogy a társaság működése nem volt hiábavaló. A társaságnak kezdettől fogva lelkes támogatója volt Baranyai Ernő, Csönge polgár- mestere, társelnöke volt Dala József, az első összejöveteleken rendre részt vett Szerdahelyi Pál, Weöres Sándor barátja, Csönge egykori evangélikus lelkésze. Sajnos az idő és az ilyen-amolyan ellentétek szétzilálták idővel a társaságot, de tagadhatatlan, dokumentálhatóan növekedett az érdeklődés az ezredforduló táján a Vas megyei irodalmi emlékhelyek és a csöngei emlékház iránt.

A kiállítás viszont kezdett lassan elöregedni, így 2001 nyarán - a ház részfelújítását követően - jórészt Dala József gyűjteményére alapozva készültek az új kiállítás tervei. Sajnos közbeszólt a sors: a kiállítás építésének idején Dala József váratlanul elhunyt, így nélküle nyílt az új kiállítás2, aminek a forgatókönyvét ő alapozta meg. S valamikor, nagyjából ez idő tájt lezárult a csöngei Weöres-kultusz gyermekkora: 2002-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum újrarendezte a kiállítást, s új korszak kezdődött a ház életében3. Dala József végakaratának megfelelően a PIM-be került hagyatékának Weöresre vonatkozó része, így ennek az új kiállításnak is ez lett az alapja. A költő 90. születésnapjára, 2003-ra pedig elkészült a szobor, Segesdi György szobrászművész alkotása, és - így visszatekintve úgy tűnik - viharos változások kezdőd103