Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával
A gyűjteményben vannak még Weörestől és Károlyi Árnytól érkezett képeslapok: az egyik 1970. július 14-i dátummal üdvözlet Londonból, a másik Budapestről (dátum nélkül), azt kérdezik, segíthetnek-e valamiben, meg van-e Erzsinek mindene. (25) Az 1971. nyarán Velemből küldött képes üdvözlőlap azt tanúsítja, hogy házaspár akkoriban hosszabb időt töltött itt. Kun tár Lajos Életünkben írott krónikájából megtudjuk, hogy azért, mert „a szülőföld varázsa, élményeket frissítő hatása oly erősnek bizonyult, hogy a május végi látogatást egy velemi nyaralással egészítették ki” (26). 1971. május 30-án Szombathelyen tartották ugyanis az országos ünnepi könyvhét megnyitóját a megyei könyvtárként akkor egy éves intézményben. A rendezvény irodalmi részét Weöres Sándor vezette be, és a közönség ösztönzésére Károlyi Amy- val elmondták néhány versüket műsoron kívül. Ekkor kezdődött barátságuk Takács Miklós könyvtárigazgatóval, akit nem mulasztottak el meglátogatni a későbbiekben sem. Takács Miklós elmesélte, hogy a költő házaspár „majdnem minden évben járt a városban vagy Bozsokon, a megyei könyvtár vagy a megyei tanács gépkocsija hozta-vitte őket.” (27) Rendszeresen találkoztak Gazdag Erzsivel is. A kapcsolatnak ez a része nem rekonstruálható dokumentumokból, de a hiányt részben pótolja adalékaival az oral history. Takács Miklós meghalt már, de még élnek Szombathelyen olyanok, akik őket személyesen ismerték, és visszaemlékezéseik tanúskodnak a Weöres házaspár és Gazdag Erzsi találkozásairól. A Weöres-centenárium alkalmából felkerestük Devecsery László költőt, aki 1978-81 között dolgozott a könyvtárban - onnan ismerte közelebbről Gazdag Erzsit-, hogy meséljen e kapcsolat nyilvános rendezvényeken nem tetten érhető, nem publikált részéről, a bozsoki időtöltésekről, melyeken néhány alkalommal ő is részt vehetett.- Weöresék szinte minden évben eljöttek a bozsoki kastélyba pihenni, ahol gyakran velük időzött Gazdag Erzsi is, én pedig megkértem őt, hogy egy alkalommal hadd menjek vele. Három ilyen találkozásunk volt - emlékszik vissza Devecsery László.- Az ülésrend úgy volt, hogy Károlyi Amy ült Weöres egyik oldalán, Gazdag Erzsi a másikon, Weöres ölében vagy a lábánál pedig a cica, Mioki. Úgy vélte, hogy a macskák az egyiptomi kultúrát és bölcsességet hordozzák magukban, és sok tekintetben őszintébbek, bölcsebbek, mint az emberek. Mikor mutattam az írásaimból, a verseimből néhányat Weöresnek, azt mondta: „Na, most visszategezhetsz.” Szóba kerültek a keleti filozófiák, a Csontváry festmények, a „Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban”, ahol a szimbolikus életfa ágai égbe nyúló háromszöget formáznak. O ezt a földi megoldhatatlanság szimbólumaként értette. Olyan, mintha a kép tetejét levágták volna, holott nem, csak a fa csúcsa a végtelenbe ér, ahol a feloldások születnek. Felhívtam Weöres figyelmét a sasra, aki ott ül a cédrus ágán, mint „minden titkok tudója”. Weöresnek ez nagyon tetszett. Szeretett filozofikus dolgokról beszélni. Kifejtette a világon minden a hármasságra épül, a nő - férfi - ember viszonylat is ilyen. Emlékszem, a „Harmadik szimfónia’-járól is beszéltünk, amiben ez áll: „Te vagy a vadász és te vagy a vad, s a távol, hatalmas: az is te magad.” Kedvelte az őselemek témáját... 89
