Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával
Gazdag Erzsi 1981-től volt a Nyugat-Dunántúli írócsoport elnöke. Az Életünk szerkesztőségében fennmaradt néhány olyan levél, amit ebben a minőségében írt alá, ezek az irodalmi rendezvények háttér szervezői tevékenységéről tanúskodnak. Weöres és Károlyi Amy 1982 novemberében tíz napot töltöttek Szombathelyen, Gazdag Erzsit is köszöntötték a 70. születésnapja alkalmából (november 14.) Fennmaradt egy 1986-os Weöres-estet megelőző levél is, amiben Jancsó Adriennét hívta meg előadónak, és az Isis hotelben foglalt számára szobát. Takács Miklós könyvtár- igazgató mesélte (28), hogy alkalmanként Weöresék is megszálltak az Isis szállóban, amelyről Weöres Sándor úgy tartotta, azért hívják így, mert „zajos is, meg drága is”. A kerek Weöres-évforduló apropóján Böröczki Mihály költőt is megkerestük, aki tagja volt a Nyugat-Dunántúli írócsoportnak, arra kérve őt, idézze fel Weöres Sándorral és Gazdag Erzsivel kapcsolatos emlékeit ebből az időszakból. A következőket mesélte:- Szombathelyen a 70-es évek végén alakult az írócsoport, Erzsi néni eljárt hozzánk a Bartók Béla körúti lakásunkba. Főleg a gyerekekkel beszélgetett meg a volt feleségemmel. De találkoztam Erzsi nénivel az írócsoport összejövetelein is. Nagyon tiszteltem őt, tudtam, hogy Weöres Sándor érdeme, hogy Kodály Zoltán megzenésítette a verseit. Sándorékon kívül nemigen volt író barátja, az itteniekkel nem nagyon tartotta a kapcsolatot. Engem szeretett, habár ritkán beszélgetett velem. Olyankor nyílt meg, amikor valami elromlott a lakásában, és elhívott, általában este, mindig furcsálltám ezeket a kései telefonhívásait. A rátörő magány- vagy hiányérzetet velem hessegette el. Például kiégett a villanykörtéje, nem akarta, hogy sötét legyen a szobában, pedig a konyhájában lakott, azt mondta: „Ha Sándor ezt látná...” Amíg én szereltem, beszélgetett velem az irodalomról, s közben megjegyezte: „A Sándor nem ért semmihez.” A rendezvényeken sosem a Sándorhoz ment oda, hanem Árnyhoz, nem haragudott rá, amiért Sándor őt vette el. Félreállt, úgy érezte, ez a sorsa. Ha Weöres Sándorék Szombathelyen vagy a környéken jártak, mindig elmentek Erzsi nénihez meglátogatni, de ezek intim találkozások voltak. Erzsi néni ezekről az alkalmakról részleteiben nem beszélt, zárkózott volt, betakarózott, beburkolózott, sebzett kis madárka, amit kifelé sokszor harsány- sággal leplezett. Szerintem Sándor volt az egyetlen igaz szerelme, de lemondott róla. Weöres Sándor volt Gazdag Erzsi „életkapcsolata”. Ha valakihez fordult szakmai tanácsért, az Weöres volt, ő támogatta, ahogy Amyt is. Sándor nélkül talán sohasem csinálták volna meg a könyveiket. Weöres Sándor kontrollja felfedezhető Gazdag Erzsinél is, Károlyi Árnynál is. Ha Weöres Sándor és Gazdag Erzsi költészetét kellene összehasonlítani, azt mondanám: „testvérköltészet”, amelyben visszaszól a népköltészet, csak Sándornál a játékos, zseniális gyermek bontakozik ki, Gazdag Erzsié pedig egy jellegzetesen női világ. Érzem Weöres leheletét Gazdag Erzsi verseiben... A DÍSZPOLGÁR MELLETT KETTEN ÜLNEK A Berzsenyi könyvtár Gazdag Erzsi levelezésében találunk utalásokat arra, hogy megosztotta szakmai kérdéseit Weöres Sándorral, az is kiderül, hogy nem volt fogékony más férfiú közeledésére. Van például egy 1977-es levél, amely egy újvidéki ismeretlentől érkezett „Édes Erzsók” és „drága barátnőm” megszólításokkal. Arra 90
