Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával
verseiknek. Műveik így nyerték el a legteljesebb - önmagukból eredően természetesen kiteljesedő - formát a zenével együtt így vált Gazdag Erzsi bűbájos realizmusa és Weöres Sándor mágikus szürrealizmusa a 20. század gyermekdal-költészetének alapvető és nélkülözhetetlen részévé. „HOVA EL NEM HAT LÁZ ÉS SZERELEM” Weöres Sándor és Gazdag Erzsi kapcsolata az Üvegcsengő bírálatának megjelenése után bontakozott ki. Az egymással folytatott közvetlen írásbeli párbeszédből is fennmaradt néhány levél és verses kézirat a Berzsenyi Dániel Könyvtár írói levelezésgyűjteményébe bekerült Gazdag Erzsi-hagyatékból (8) Weöres Sándor Gazdag Erzsinek küldött levelei közül az (itt található) első még Se- besi Erzsébetnek szól, a költőnőt az eredeti nevén szólítja meg (1940. dec. 31.), a második azonban már a felvett írói névre, Gazdag Erzsi számára van címezve (1942. jan. 4.). Érdeklődik Gazdag Erzsi élete alakulásáról, verseket vár tőle. A vallomás jellegű levél megsejtet valamit a köztük lévő lelki kapcsolat mélységeiből, egy villanás, aminek fényénél egy pillanatra meglátja, majd rögtön el is veszíti az ember a hiányzó Másikat. „...gondolatban gyakran beszélgetek Veled. Azt hiszem, Te is, én is, képtelenek voltunk arra, hogy bárkiben is igazi társra találjunk, ha együtt voltunk is, mindegyikünk a maga monológját fűzte tovább, és mindegyikünk jobban tud beszélgetni a másiknak a ködképével, mint a szemtől szemben álló eleven lénnyel... Mit is akartam mondani mindezzel? Nem tudom, talán csak annyit, hogy sokszor bizony nagyon hiányzol nekem, Erzsi, annyira, hogy semmiféle magány nem kárpótol érte...” (9) Az 1942. február 14-én írt levél tartalma - „levél helyett” - egy vers Gazdag Erzsinek - „Kiapadt a sorsom, Gazdag Örzse!/élek s már szunnyadok - ó!” kezdetű vers, amely testvérré, nővérévé fogadja a nála egy évvel idősebb költőnőt, és ezzel egy picikét közelebb engedi magához, a (lélek)rokonság árnyalatával gazdagítja az egyébként barátsággá szocializálódó kapcsolatot. „Bár testem nincs még rögökbe törve/ nővérke, halott vagyok - ó!” Végül két sorban egy operatív közlés: várja a költőnő verseit a Sorsunk részére. Gazdag Erzsi válaszában elküldi a Szomorúság című versét („Mondom neked, légy boldog...”), amire Weöres 1942. március 14-én kelt levelében reagál: „Számtalan köszönet leveledért, verseidért. Legjobban a „Szomorúság” című tetszik, de a többi is. A Sorsunk jövő számában fogunk verseidből közölni, még nem tudom, melyiket. Ha lehet, küldj még verseket, mennél többet. Múltkor küldött versemben egy sort megváltozattam. Az i. strófa ötödik sora most így hangzik: Nyugtom csupa húr-zsongás, csupa fény” - így talán érthetőbb a vers, mely nem az élőhalál miatti panasz akart lenni, hanem az élőhalál dicsérete. - Kérlek, írd meg: nem volna-e Számodra alkalmatlan, ha az a vers megjelenne úgy, hogy a neved benne van? Ha ebből kellemetlenséged származhatna, akkor a versben a nevedet átcserélném valami nem létező névre.” (10) Gazdag Erzsi természetesen örömmel beleegyezett abba, hogy Sándor benne hagyja a földi létből az univerzum felé nyitó, új dimenziókat kereső kesergőben a nevét, így jelent meg a vers az 1943-ban kiadott Medúza kötetben, Rongyszőnyeg 85
