Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Merklin Tímea: Villám fénye gyöngyvirág illatával

ciklus iii-es darabjaként. Gazdag Erzsi a „szépnevű nővér” rangjával, titokzatos hős­nőként jelent meg Weöres költészetében, a hozzá írott „levél” a Medúza egyik fontos verse lett. Erre a kötetre figyelt fel Hamvas Béla, aki a Diáriumban publikálta a „Medúza” jelenségről szóló kritikáját, nyomatékosítva: „Itt kellett volna kezdeni.” (n) Hamvas ezekben a versekben talált olyan mondatokat, amelyek olyanok, mintha „a villám fénye találkozna bennük a gyöngyvirág illatával”, amelyekbe „a föld szíve belere­meg”. „Ilyen mondatokat csak nagy Mesterek tudnak mondani és nagy költők tudnak írni. (...) a tárgyi világot az eredetihez visszaviszik, először a belső képhez, aztán az érzékelhetetlen belső zengéshez, végül a transzcendens léthez. (...) Ebben a költé­szetben a dolgok, élmények, tárgyak és események külső volta teljesen felszívódik a megfoghatatlan irracionális létélménybe. Ebben a költészetben a világ visszatér ősállapotába, leveti külső és tárgyi voltát. Visszarealizálódik. Újra az lesz, ami: idea, Isten, Lét, Valóság.” (12) Ami Gazdag Erzsi számára - megint csak irányadó módon - üzenet volt még a sze­mélyes levélben, az értelem és érzelem szétválasztása, az a Medúza kötetben meg­jelenő versként - a múzsától eltávolodva - már az irracionális létélményt, annak a skót ballada formában megjelenített belső zengését, a külső világ levetettségét rep­rezentálja. „Hova el nem hat láz és szerelem,/ csak a jég-szemű csillagok - ó, / Örzse, boldog enyészetemen / a te szíved átsajog - ó!” - így szól a vers, ami a Medúza transzcen­dens világának része lett, amely költészet lehetőségeit tekintve Hamvas „orpheusi, szent elragadtatás”-ról beszélt. NAGYSÁGOS GAZDAG ERZSI ÚRNŐNEK Weöres számára Hamvas 1944-es kritikája kihívást jelentett, és felszólítást a szellemi közeledésre, amelyre Weöres nagyon is fogékony volt. Intenzív levelezés kezdődött köztük, a költő érzékenységét, „kiapadt sorsát” megtermékenyítette Hamvas filo­zófiája, amelyben elmélyült. 1945-ben megszületett „A teljesség felé” című kötet, amelyben a korábban problémaként megélt férfi-nő kapcsolatot is újraértelmezte. „A nőből hiányzik az igazi teremtő-erő, a férfiból az igazi éltető-erő. (...) A nő ol- dottan lebeg az élet mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves össze­függés, tenyészet, enyészet, a férfi zártan, határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli” - írta itt. Elrendezte magában azokat a kérdéseket, hogy mit várhat egy férfi egy nőtől, miként egészíthetik ki egymást, és a következő évben feleségül vette Károlyi Amyt. Pável Ágoston lánya, Pável Judit mesélte, hogy Weöres és Gazdag Erzsi rajongtak egymásért, de nem volt kifejlődött szerelem. Erzsi részéről talán több volt, de Sanyi részéről nem volt több. Anyám mindig azt mondta, hogy két ilyen bohém művész- lélek tönkretette volna egymást. Sanyi mellé pontosan olyan nő kellett, mint Károlyi Amy, aki embert faragott belőle. Nélküle Sanyi tehetsége elúszott volna. Amy ko­86

Next

/
Thumbnails
Contents