Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 2. szám - Székely Csaba: Vitéz Mihály

DORINA De hisz nem is Petraskó volt az apád. MIHÁLY Jó, de egyáltalán nem tett jót az üzletnek, hogy ez kiderült. A tatárok azóta nem akarnak éntőlem marhát vásárolni, mert őszerintük megbíz­hatatlan semmiházi vagyok én. És ha már itt tartunk, lát maga valami arra utaló szaros jelet, hogy a vajda nem akar engemet megöletni? Maga szerint a szakállamat akarták levágni az imént azon a kurva emelvényen nekem? DORINA Nyugodjál meg, édes fiam, s hidd el, szerencsecsillagod mostantól egyre feljebb hág. MIHÁLY Hogy hágná meg magát egy vadkan az ilyen tanácsokért! DORINA Én jövendőmondó vagyok, fiam, nem államférfiú. MIHÁLY Ez a maga szerencséje. Különben rég felköttettem volna. DORINA Most haragos vágyói, de meglásd, teljesülni fog minden, amit kívánok Isten áldjon, Oláhország ura! Donna eltűnik. Mihály elgondolkodik, majd körülnéz. Egyedül van a színen. Sötét. 3. KÉP Terem Gyulafehérvár várában. Báthory András (31 éves, de megtörtsége miatt sokkal idősebbnek látszik) bíborosi ruhában, ko­porsót farag. jön Báthory Zsigmond (22 éves). ZS1GMOND Dicsértessék, kardinálom! ANDRÁS Mndrkk. ZSIGMOND Aztán megemeled-e az ülepedet, édes jó nagybátyám, mikor fejedelem lép a terembe? ANDRÁS (kicsit megemelkedik, enyhén meghajol, de nem Zsigmond felé. Halkan) Megemelem én. Az ülepemet, azt emelem néked. (visszaül, tovább farag) ZSIGMOND Ki fiának eszkábálod azt a szép koporsót, András cica? Magadnak-e? Csak nem? ANDRAS Szegény néhai Boldizsár ecsémnek eszkábálom én ezt a koporsót. ZSIGMOND Szóval Boldizsárnak eszkábálod. Csodás. ANDRÁS Neki. ZSIGMOND Drága, jólelkű András cica. Erősen fáj a szüved érte, igaz-e? ANDRÁS Tulipántos koporsót eszkábálok az én ecsémnek. Reáfaragom a nevét is szépen. ZSIGMOND Isten nyugosztalja szegényt. Bátor férfiú vala. ANDRÁS Az. ZSIGMOND Aztán tudod-e, mért zavarlak a koporsófaragásban, András cica? ANDRÁS Nincs nékem sejtelmem arról, Zsigmond. ZSIGMOND Azért zavarlak, mert vendég érkezett vala hozzánk. ANDRÁS Milyen vendég? ZSIGMOND Egy Mihály nevezetű, Oláhországból. Szükségem vagyon reád a fogadá­sánál. ANDRÁS Nem-e faraghatnék inkább tovább? Szép temetést szeretnék az én drága ecsémnek. Megérdemli az én drága ecsém a szép temetést. ZSIGMOND Ha végeztünk vala a tárgyalással, utána folytathatod. ANDRÁS Megígéred-e, Zsigmond? ZSIGMOND Persze, hogy. De most idefigyelj. Ez az oláh, aki itt várakozik reánk, egyelőre még egy rühes paraszt. Egy címeres senki. Ám ha ügyesek va­gyunk, fontos emberünk lészen ő a török ellen. 23

Next

/
Thumbnails
Contents