Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 2. szám - Székely Csaba: Vitéz Mihály
24 ANDRÁS A török ellen? Megint háborúra készülsz? ZS1GMOND Nem én készülök, hanem a kereszténység. Öltözéked alapján te magad is. ANDRÁS A háborúskodásban országok vesznek el, Zsigmond. Nem akarom, hogy elveszítsük az országunkat. Nem akarom én azt. ZSIGMOND Ha a pápa s a római császár háborút kíván, tehetünk-e mást? Én csak engedelmeskedek a kereszténység akaratának, s ifjú fejjel bár, de próbálom megérteni az idők szavát. És aki megérti az idők szavát, cicám, az hasznot is tud húzni belőle. ANDRÁS S hogy akarod ezt a hasznot húzást? ZSIGMOND A mostani oláh vajda egy ánusz maximusz. Mi segítünk ennek a Mihálynak leváltani őt, s utána azt csinálunk véle, amit akarunk. Adunk mellé pár jó katonát, hogy űzze a törököt minél messzebbre, aztán tálcán fogja átnyújtani nékünk Oláhországot. A Moldovai vajdával is lerendezem ugyanezt. Birodalmat építünk, András! Ha Oláhország és Moldova az enyém lesz, törökmentesen akarom mindkettőt. Érted-e? ANDRÁS Aztán miért kellek én ehhez? ZSIGMOND Ha birkákkal tárgyalsz, végy magadra birkabőrt. Az oláhok tisztelik a papi öltözéket, így ha te is jelen vagy, mindenbe beleegyezik majd ez a Mihály. ANDRÁS De utána folytathatom-e a faragást? ZSIGMOND Mondtam, hogy folytathatod. ANDRÁS Szegény olyan békésen aluszik. Várja a koporsóját. Minden este betakargatom szépen. ZSIGMOND Hol takargatod be te őt minden este? ANDRÁS Az ágyamban. Ott takargatom be. ZSIGMOND Te együtt aluszol a halott ecséddel?! ANDRÁS Mégis hogy képzeled, Zsigmond? Csak ő aluszik ott, én a földön aluszok. ZSIGMOND Szóval csak ő aluszik ott. Csodás. Végül is, ott tárolod a halott ecsédet, ahol jól esik. ANDRÁS Az ágyamban tárolom én őt. ZSIGMOND Szegény ágyban tárolt ecséd. Ha arra gondolok, mily kegyetlen véget ért vala, szívem gyásztól feketéllik, szememet könny áztatja, s itt a heréim táján is bizsereg valami mély búskomorság. Néked nem, kardinál bátyám? ANDRÁS (feláll, Zsigmond szemébe néz) Ha arra gondolok, ki adta vala azt a parancsot, hogy fojtsák meg az én drága ecsémet, biza bennem is bizseregni kezd valami, és ez a bizsergés arra sarkall, hogy pökjem szembe azt, aki megfojttatta! ZSIGMOND (megsimogatja András arcát) Olyan lilás formára vált az ábrázatod, mikor heveskedsz, cica. Nem áll jól. (átkarolja) Drága kardinálom, nem akarom, hogy neheztelj rám szegény nyomorult ecséd miatt. Mondd, tud- nálak-e kárpótolni valami módon? Várj csak, ne mondj semmit! Tudom! Holnap átruházom rád a fejedelemséget! Jó lesz-e? ANDRÁS Miket beszélsz, Zsigmond? ZSIGMOND (elengedi) Csak tréfáltam. Szedd össze magad, s fogadd rendesen a vendéget! (kifelé) Gáspár, Pongrác, jöhettek! Belép Mihály és Petrosz, mögöttük Karnis Gáspár és Sennyei Pongrác. MIHÁLY (meghajol) Kurva hálás vagyok, hogy befogadtatok!
