Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Odorics Ferenc: A teljesség felé

ODORICS FERENC A teljesség felé* A HEGYEK ÉS AZ EGY TANÚSÁGA A VALSE TRISTE-BEN „Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert rávonatkozólag minden „igen” és „nem” ugyanazt jelenti; hanem merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden mindennel azonos: ez a teljesség.” Weöres Sándor „Az egész országban ez az egyetlen hely, ahol az ember tudja, hogy az élet akkor ma­gasrendű, ha művészi. (...) úgy, hogy orphikus, vagyis hogy az ember az éneklő világban (...) él, és az elemekkel együtt énekel. (...) Délen tudják, hogy az életnek zenének kell lenni, mint ahogy Kínában mondják, hogy az embert a dal ébreszti fel, az erkölcs erő­síti meg, és a muzsika teszi tökéletessé. (...) Mindebből itt, e sarokban már alig van va­lami, és a titkot csak a géniusz őrzi. ” Hamvas Béla: Az öt géniusz Azt mesélik egy kemenesi faluban, hogy ha elindulunk Csöngéről a Cellből érkező József Attila utca folytatásaként a Saint Germain apjáról, 11. Rákóczi Ferencről el­nevezett úton Kenyéri felé, amely a szomszédos faluba Ady Endreként érkezik meg, de még mielőtt belépnénk a Krisztus Urunk testének fizikai megnyilvánulásáról el­nevezett helyre, Weöres Sándor szülőfaluja határában a Rákóczi Ferenc utcáról rög­vest jobbra fordulva, s valahol, nem oly messze megállva, tekintetünket Nemesmajor, de inkább a Pápoci Havas Boldogasszony Kápolna felé fordítva: akkor meglátunk egy kis dombocskát. A neve Mátyás-halom vagy Királydomb. Azt tartják errefelé, ezen a Dél géniusza alatt álló kavicsos-cseres-kéményes- kürtős területen, hogy a domb nevét az utolsó magyar királyról kapta, merthogy seregével Bécs felé tartva, ahol a feltétel nélküliség krisztusi erejével utoljára kény­szerítette térdre az önhitt nyugati civilizációt, Mátyás király itt, e halmon pihent meg. Ez a dombocska vélhetően annak a nemcsak a Kárpát-medencét átívelő szak­rális hálónak a Csönge-Kenyeri-Vönöck közti területet felügyelő épített tagja, me­lyet a Tiszai Alföldön (kunhalmokat és földvárakat magában foglaló) kurgán- hálónak neveznek. Azt mesélik errefelé, hogy Sándor bácsi időnként elzarándokolt ehhez a hal­mocskához - vagy ahogy egy somlói lovas embertől hallottam: ehhez a tájtemp­lomhoz - és ott kaszálgatott, tett-vett, rendben tartotta a domb növényzetét, testét * Elhangzott 2013. 04. 27-én, Celldömölkön, a 12 legszebb magyar vers konferenciasorozatnak a 100 éves Weöres Sándor Valse triste című verséről szóló előadásai közt. 239

Next

/
Thumbnails
Contents