Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról

sága, mind olyan tények, amelyek lenyűgözik lulianoszt. Szozipátra arculatához tartozik azonban az is, hogy féltékeny. A szolgálólánya elméjébe látva fedezi fel annak Iulianoszhoz való szexuális vonzalmát, ezt féltékenységében nem tűrheti, megalázva, alpári stílusban zavarja el. A regények Magna Mater alakjai abban egyeznek, hogy csak uralkodnak a feléjük vonzódó férfin, de igazán testközelbe nem engedik a szexualitásért esdeklőt. E főhősök mindegyike érzelmeik, ösztöneik, szexualitásuk által vezetett, gyenge férfiak, akik hozzájuk képest erősebb, szimbolikus erővel bíró, sokkal dominánsabb nővel állnak szemben.

A regények szerkesztése mérnöki pontosságú. Az „Anibel” három fő fejezetet tartalmaz, ami alfejezetekre tagolódik, azok pedig további részfejezetekre. Határ minden egységet számozással lát el. Minden fő és alfejezetet idegen vagy magyar nyelvű mottó vezet be. Az ily módon elaprózott szerkezet hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó számára meglehetősen nehéz szintézisben látni a történetet. Ez azonban nem az egyedüli ok, amiért nehéz egyben látni a regényt. Az elaprózott szerkezet mellett hozzájárul az is, hogy a regényben nincs olyan akció, amihez viszonyulnának a hősök. A történések, a hősök részletes történetei monoton szürkeségben peregnek egymás után, és élnek egymás mellett. Határ élettörténetében sokszor emlegeti a korszak dögszürkeségét, ami felettébb zavarta. Ez a tapasztalata egyértelműen tükröződik a regényszerkezeten. A monotónia világából csupán a személyes, kisszerű konfliktusok, ill. a meghökkentő elemek emelkednek ki: pl. Ernike féltékenységi, szakítási jelenetei; a munkahely világában: a műhelyvezető Verderber és a pártaktíva, Verderber és a feladatukat hanyagul ellátó munkatársak konfliktusa, Verderber és ellenfele, Virizlay konfliktusa; a spiritiszta körön belüli kisszerű viszályok, és vízióik nem hétköznapi világa; a háború és a lágerélet világára való visszaemlékezésben a „jojjcakátkívánók” története és számonkérése; a lágeréletnek a hétköznapi viszonyokhoz képest kegyetlen világa; a narrátor és Anibel kettősének az utcagyerekek galerijével való konfrontálódása. Ide tartoznak a narrátor, Simon belső, szerelmi gondjai miatt kialakuló konfliktusai, ami az álmai kialakulásában manifesztálódik, és előrejelző funkciójuk van.

Az olvasó számára feltűnik bizonyos részek aránytalanul hosszú, redundáns kidolgozása. Ilyenek a spiritisztákról szóló történet hosszú, részletező fejezetei. De ilyen az Ernike szerelem boldog, gügyögő és konfliktusos fázisának dialógus-özön formába öntése. E jelenségek volumenüknél fogva olyan hangsúlyt kapnak, mintha valóban fontos szerepet töltenének be a regény szerkezetét vagy akár a történetet illetően.

Határ regényszerkesztésének jellemző mozzanata, hogy a regényvilág legnagyobb, döntő konfliktusát, fordulópontját a műben szerkezetileg a legvégére helyezi. Ez a „Anibel”-ben a regény legvégén, a színháztűz ürügyén kialakuló konfliktus. Ez az, ami gyökeresen megváltoztatja a regényvilág főszereplőinek életét, és „rendeződése” után már nem folytatódhat semmi a konfliktus előtti módon. A kialakuló konfliktushoz vezető út retrospektív érthető meg. A színháztűz ürügy a regényerőteret uralok számára a leszámoláshoz. A konfliktus után Határ már érdeklődését veszti az új helyzet iránt, és csak szűkszavúan varrja el a történet szálait.

Valószínűleg maga Határ is érezte, hogy regényébe túl sok történetet, történést, szereplőt zsúfolt. Azért, hogy az egymástól távol eső szerkezeti részeket közelítse

221