Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Mohácsi János: Határ Győző prózapoétikájáról
A regény elején gyerekként ismerjük meg lulianoszt és a felnőtt férfitől veszünk búcsút a monumentális regény utolsó lapjain. A regény egészén át végigkövetjük a főhős szellemi nagykorúvá válását. Annak a folyamatnak lehetünk tanúi, miként csúszik ki a pallérozott szellem a ráerőltetett ariánus kereszténység bilincseiből, és válik azzal szemben a gyerekkorban már megismert hellenizmus meggyőződéses hívévé. Általánosabb formában: hogyan válhat valaki a totális elnyomás közepette is szabaddá. Az előzőekben említett regények egyik főszereplőjének belső világában lezajlott folyamat sem olyan izgalmas, mint amilyen ez lulianosz esetében. Amint az „Anibel” és az „Éjszaka minden megnő” esetében is láttuk a sorsformáló erőteret, ez a „Köpönyeg sors”-ban is jelen van. Itt azonban sokkal inkább materializálódik. Az „Anibel”-ben csak a hatásait láthatjuk, a deformálódást, az erőtér szolgáit, a beszervezetteket, a végrehajtókat, a verőlegényeket, de az egész tér működtetőjét nem. Az „Éjszaka minden megnő”-ben még absztraktabb az erőtér, még kevésbé alkothatunk fogalmat az erőtér szervezőjéről. A „Köpönyeg sors”-ban az olvasó maga előtt látja a bizánci típusú államszervezet érdekek mentén szerveződő apparátusát, ahol a császár is majdhogynem bábfigura. Léte a nagy színház tartozéka. Határ itt élheti ki igazán az állammal szembeni antipátiáját. Részletesen kidolgozza működésének mítoszát. Ennek az átláthatatlan hálószerű szövetnek foglya lulianosz. Hálóban fogoly. Ez az az életérzés, ami Határt egész életében üldözte. A regény megmutatja, hogy hogyan kell életben maradni a gátlástalan megalkuvás segítségével a hatalom foglyaként. A „lelenc-lét” Határ alapélménye. A lelenci kiszolgáltatottság bemutatásának csúcsteljesítménye a regény. Az „Anibel” Sömjén Simonja anyátlan apátián árva, az „Éjszaka minden megnő” Archie-ja, az ismeretlen tejes gyermeke is lelenc. De a maga alapította családjában is az marad, hát még a világ „eldöglése” után. A „Köpönyeg sors” lulianoszának szüleit saját rokonai ölették meg, ő is a lelenc-főhősök számát gyarapítja. Mindegyikük lét-pozíciója azonos. Simon kihasználja ezt és behódol az erőtérnek. Archie értelmileg fel sem fogja helyzetét, öntudatlanul pszichésen és fiziológiásán reagál az erőtér számára kialakított kihívására. lulianosz azonban helyt áll. Vesztes pozícióból is megoldja a helyzetet. Megőrizve belső autonómiáját felveszi az alázat rejtőszínét és túlél. Határ, de az olvasó számára is az adott helyzetben, az összes attitűd közül lulianosz megoldása az egyedül elfogadható. Hatalmas önuralom, készség a helyzet kényszerű elfogadására, a mindenáron való túlélés akarása, készség a világ megismerésére, műveltség a legmagasabb szinten, lulianosz „kooperál” az erőtérrel, bár haszna csak a túlélés, szemben Sömjén Simonnal, akinek egzisztenciális hasznot hoz e kooperáció. Határ lulianosz-regényével megírta az elit-tudat regényét. Határ Győző vizsgált regényeiben a cselekményt nem a szereplők akciói viszik előre, hanem a velük történtek. A cselekményt a szereplőkről szóló történetek egymás- utánisága adja. Az „Anibel” hatalmas szereplőgárdával dolgozik. A regényt eleinte egymás mellett futó, majd később egymással részleges átfedésbe kerülő történetblokkok alkotják. Határ minden történeti blokk szereplőgárdáját aprólékos történetfűzéssel építi fel. Minden lényegesnek kialakított szereplőnek megvan a maga 215
