Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pálfi Ágnes verse

P Á L F I ÁGNES

HÁROM APOKRIF

Inhonorem Vasadi Péter

1.

Ősten a víztükör fölé hajolt, és elképedt: egy ismeretlen arc nézett rá vissza onnét.- ím~hol az Ember! - ocsúdott ámulatából, és óvatlan mozdulattal megérintette a vizet.

A tükör örökre elhomályosult.

De azt az éles, metsző tekintetet Ősten sohasem tudta feledni többé.

Mintha a veséjébe láttak volna.

2.-Tudhatnék mindent, de nem akarok- mormolta Ősten maga elé, s becsukogatta sorban a Pokolra nyíló ablakokat.- A sötétséget pedig akkor még vágni lehetett volna - sóhajtotta az Ember fia, akiről azt beszélik, hogy valaha ördöge volt.

3Az a pillanat oly régen váratott magára, hogy amikor végre elérkezett, a fiú szakálla már a földet verte,

s az a csúfondáros, feledhetetlen szempár oly áthatóan világított, hogy kilyukadt tőle a kék ég.

Dobok és trombiták riadoztak, éktelen zsivaj hallatszott odaátról.

De hogy mióta állt már a bál, arra senki nem emlékezett.

Pedig a menyasszony ott ült középen most is, a fiú oldalán.

Ősz öreg atyjával reszkető szíve alatt.

201