Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Kalász István: Gina
Van neked barátnőd, melle körtét formáz, haja sötét, súlyos, hosszú, feneke oly feszes, hogy a nap ferdén jár, ha megy előtted az ágy felé, igen, délután Gina hunyorogva mondja a szex után, ma este vacsorára hívták. Az a nő kulturális szalont tart, összehoz embereket, lesz ott színész, irodalmi szerkesztő, egy férfi a minisztériumból, a pasas kisebbségi ügyekkel foglalkozik, és mondja még Gina, hogy jó lesz ez neki. Belvárosi kávéházban ismered meg, Gina férfire vár, a férfi fontos helyen dolgozik, Gina állást akar kérni tőle, albérletére kell a pénz, a férfi nem jön, te odamosolyogsz, ő mosolyt küld vissza, meghívod, bor, lárma, whisky, még két whisky, Gina veled tölti az éjszakát. Lehet rajtam érezni, hogy kitéptem a roma szívemet? Ezt kérdezi Gina másnap reggel a konyhádban, te hallgatsz bódultán, Gina rántottát süt, énekel, marad. Veled. Nálad. Gina vidéki lány, határ menti kisvárosból; bezárt varroda, szakmunkásképző iskola, graffitival lefújt emlékmű a főtéren, külterület, zsákutca végén dohos ház, testvérek, Gina apját pálinka és rák tépi össze, Gina anyja cigány nő. De Ginán nem látszik. Mélyzöld a szeme, sápadt a bőre, barnás a haja. És Gina megértette, az apja meghalt, mostantól megint-csak cigány abban a kisvárosban, másznia-kaparnia kell, senki sem segít. Ezért: tanulni, figyelni kell, menni. Jönni. Bemenni bárhová is. Vacsoraasztalnál egyenes derékkal illatozni, adni-kapni bókot ott, ahol a fontos emberek hajolnak össze. Tányérok felett. Ott kell ülnie a kisebbségnek. Tüntetni! Nem tűrni, mondja Gina, ott kell lenni nekem. Érted? És neked összeszorul a szíved, majd lassan bólintasz. És te ki is lennél? Te a főváros belvárosa, tágas lakás, erkély vagy, pillantás a folyóra, szakértő egy múzeumban. Testvéred nincsen. És téged semmi sem érdekel igazán. Nem érdekel, ki az egészségügyi miniszter, nem tudod, ki a kerületi polgármester, nem tudod, van-e háború a földön, nem tudod, kik tüntetnek a belvárosban. Te este megnézel egy filmet angolul, verseket olvasol, Mozart zümmög az autódban, bérleted van az Operába. Jó, sejted, hogy olvadnak északon a hómezők, bőgnek a jegesmedvék, és nem mindenki él úgy, ahogyan te, ám attól az éjszakától kezdve Gina isteni feneke érdekel. A nyaka, melle, hasa. Selyembőre a combján. Lába égő köze. Reggelente mész dolgozni, de csak mennél a múzeumba, Gina átölel, csimpaszkodik, az előszobái fogas kiszakad a falból, a táskádból kiesnek az iratok, tapossátok, máskor a nadrágod szakad el, megint öltöznöd kell, elkésel hetente többször, így megy ez. Igen, és Ginát elviszed vasárnap ebédre anyádhoz. Anyád egyedül él, apád ki- somfordált a budai életéből egy művészettörténész lányka miatt, nos, fiam, néz rád anyád, apádról hallottál valamit? Ültök az asztalnál hármasban, abrosz, cirkalmas tányérok, poharak, Gina nevet, hadonászik, kérdezi anyádat a politikáról, mi a véleménye..., anyád mosolyog, nem értek hozzá, Gina kérdezi a fűszerekről, anyád mondja, nem ő készítette az ebédet, a román küldönc, pontosabban az erdélyi fiú hozta a kedvenc étterméből. Te hallgatsz. Bizsereg a tested. Remeg a lábad, a kezed. 198 (KALÁSZ ISTVÁN ' Gina
