Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Sarusi Mihály: Milyen is volt Körmendi Lajos világa
Nagy-nagy igyekezetét (tehetségének levágott szárnnyal is folytatódó szárnyalását) valaki csak észrevette, mert 1995-ben megkapta a József Attila-díjat. Hogy az évben a maga költségén, előfizetőkért kuncsorogva jelentethesse meg odahaza - a nagykun puszta kellős közepén - élete főművét, a Telefax a Megváltónak című naplóregényt. Amúgy: néma csönd. Egy bitang szó sem a könyveiről. Hogy írtak volna róla? Ha egyszer nem kerültek könyvesboltba a magánykiadású remekművek. Költemények, elbeszélések, műfordítások, Kunság-rajzok... Jól el tetszettek hallgatni! Kiszorították. Régi - jól bevált - módszer. Ki tudja, mióta. Legutóbb a mi áldott emlékű ávónk- nál (amely később 111/111-nak adta ki magát). Ahogy ma is folytatja az utószervezet - nem a titkosszolgálatnál (reméljük!), hanem. Ott, az úgynevezett irodalmi életben. Ezt tetszettünk megírni Kopóirat című rémregényünkben annak irodalom-elhárításról szóló soraiban. Erről a Körmendiről ír folytatásos tanulmány-kötetet Rideg István Karcagon, nagykunsági - nyugalmazott - magyartanárként. Körmendi egykori barátjaként, gimnáziumi tanártársaként, szellemiségének fölvállalójaként. E nemzedék nemzeti lelkületű íróinak egyikéről elsőként ő írt - ír, mert lassan kész a következő kötet - monográfiát. Nem külső megrendelésre. Belső a rendelés. A lélekből fakad. Nem pénzért; ki fizet ma MAGYAR - nem csak magyar származású, nem csak magyar anyanyelvű, hanem magyar szellemű - íróról értekező szerzőnek egy garast? Körmendi elkötelezettsége: ragad? Hála legyen Istennek. A szombathelyi Életünk című folyóirat 2012/2-3. számában a főszerkesztő, Alexa Károly ír nem akármilyen - fontos - tanulmányt... Körmendiről. A helyére igyekszik tenni. Ki is mondja: kiszorították. Hogy kiszorítottak - kiszorítani igyekeztek - bennünket.- A taccsvonalon túl... szabad a pálya! Hogyne. Körmendi megtapasztalta. Majd’ 30 könyve jelent meg. Egyik fontosabb, mint a másik. Nem csak a Nagykunságnak. Alexa Károly irodalomtörténész ’véletlen’ az a személy, aki Körmendit az 1970-es évek végén a Mozgó Világban fölfedezte. Fölfedezünk, fölfedezünk... Csak közben elhalálozunk. El. Rideg István nem hagyta magát. Azt hallgassanak el (szorítsanak ki), akit akarnak, neki ennyit ér Körmendi Lajos! És nem akármilyen könyvet tesz az asztalra. Negyedfélszáz oldal, keménykötésű nagyalakú könyv. S benne Körmendi élete (életrajz, fényképek, levelek), írásművészete (műrészletek, a szerző műelemzései révén)... Az író, költő, újságíró, műfordító, művelődés- (és ellenállás-) szervező Körmendi Lajos harca igazáért, kicsi és nagy hazáért, fajtánkért - kunért, magyarért - tollal, szóval, bármivel! Ami adódott. Amíg ki nem verte kezéből (befogta végül a száját) a halál. Mert ellenei erre persze hogy képtelenek voltak. Fojtogathatták, de bele nem fojthatták a szót. 187
