Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

- Nem valószínű. Én kilencszázhúsztól huszonháromig Rhodésiában voltam ipari kém. Nem járt arrafelé véletlenül?- Nem.- Nem, nem. Az ördög vigye, milyen bosszantó tud lenni az ilyesmi... Mi a becses neve uraságodnak?- Simanek. Simanek Gáspár.- Simanek Gáspár! Hiszen akkor együtt érettségiztünk Kisvárdán ezernyolcszáz - kilencvenkilencben! Én Kalova Kálmán vagyok! Csaknem hatvan éve nem láttuk egymást...- Bizony... Hogy múlik az idő... Mi újság?- Mi volna? Semmi.

Tényleg, látszólag szinte semmi sem történt évtizedeken keresztül. Ugyanis arról az iszonyú felfordulásról és szörnyű rombolásról, ami a huszadik században történt Magyarországon, nem lehetett beszélni, olyan vastagon borította a ragacsos és vörös, ideológiai szósz, amit nap mint nap „nyomattak” az újságok. Aztán lassan- lassan csökkent az ideológiai nyomás, és már nem volt kötelező lenyelni és megemészteni azt, amit az agitátorok és propagandisták rutinból még hosszú ideig feltálaltak. Tabi 1976-ig szerkesztette a Ludas Matyit, de a hetilapban ekkor már nyoma sem volt a magyar közéleti személyiségeket ábrázoló rajzoknak, s lassanként a nemzetközi politika is kiszorult belőle. Miközben irigylésre méltó sikereket ért el, és főszerkesztőként, sikeres darabok és tévéjátékok szerzőjeként „gennyesre kereste magát” és a közönség kedvelte, a második házassága is elviselhetetlenné vált.

Nikodémusz Elli, akit a családi szóbeszéd szerint a varrógép mellől emelt ki a Párt, és küldött a Lenin-intézetbe, tanulni, az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként, Somlyó György gyermekének anyjaként „magas lovon ült”. Műveletlensége és származása miatt lenézte a férjét, folyamatosan veszekedett vele, pokollá tette az életét. Tabi ekkoriban keresett a legjobban, és Elli csak akkor hagyta nyugton, akkor is csak néhány napra, amikor komoly összeget „pengetett” neki. Nagy háztartást vezetett, takarítónőt, szakácsnőt, varrónőt alkalmazott, mindezt Tabi honoráriumaiból. Intim kapcsolatról szó sem lehetett közöttük, és a humorista, ahogy addig is, hosz- szabb-rövid ideig tartó szerelmi kapcsolatokkal vigasztalódott. Olykor kifejezetten egyszerű teremtésekkel, ruhabolti eladókkal, adminisztrátorokkal, pincérnőkkel. Emlékszem Tüncsi nevű szeretőjére, akiről azt rebesgették, hogy egy ruházati bolt próbafülkéjében bonyolít le randevúkat, amikor éppen nem Tabit boldogítja. De ez a pletyka nem ábrándította ki a humoristát, aki kerülte az értelmiségi nőket. Ha utcán, vagy nyilvános helyeken feltűnt valamelyik nőjével, a „jóakarói” azonnal jelentették a feleségének, aki emiatt féltékenységi jelenetet rendezett. Már csak ezért is igyekezett a lehető legkevesebbet otthon lenni. Bizalmasan többször is kifejtette nekem: „Annak a férfinak és nőnek, aki nap mint gatyában és kombinéban látja a másikat, elmegy a kedve az élettől. Szerelem és házasság összeegyeztethetetlen. Vagy egyik, vagy másik.”

Tabi soha nem volt képest otthont teremteni magának. Valószínűleg azért, mert gyermek- és ifjúkorában nem látott maga előtt működő családot, és a benne lakók

143