Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista
Tabi mindvégig, legnagyobb színpadi sikerei idején is hű maradt bevált műfajához, a humoreszkhez. Az ötvenes évek végétől publikálta őket a Pardon egy percre rovatban, a vasárnapi Népszabadság hátsó oldalán, a sportrovat szomszédságában. (A címet nem ő találta ki, hanem Molnár Ferenctől vette át.) Emlékezetes, hogy a közönség évtizedeken keresztül a sportrovattal és mellette hozott, dőlt betűs, humoros tárcával kezdte a nehezen emészthető pártlap olvasását. Tabi ugyanolyan népszerű volt humoreszkjeivel a hatvanas években, mint volt kollégája, Efraim Kishon hasonló stílusú cikkeivel Izraelben. Utóbbi egy írásában ismeretlen olvasóját, aki az első poénjain nem nevetett, műveletlen, sótlan bunkónak tartotta, és elátkozta. Majd amikor az végre kacagni kezdett, nyomban megkedvelte, és önmagát is szellemesen kigúnyolva, istenítette: „Szeretem ezt az embert. Boldog az az ország, melynek ilyen fia van, ő meg én. Az ilyen olvasóknak érdemes írni. Maroknyi intellektuális kör, de megadják az elégtételt az embernek. Értük viselek el megannyi megaláztatást. Ez az ember tudja értékelni, mi a humor. Ez tudja, hogy mi a múló tiszavirág, és mi az örökbecsű alkotás. Kedves Olvasó, engedje meg, hogy papának szólítsam!” Tabi jobbára párbeszédes formában írt humoreszkjei hangvételükben üdítően elütöttek az Népszabadság hatvanas évekbeli, még többnyire agitációval és propagandával átitatott cikkeitől. Őszinteségük onnan fakadt, hogy nem esett bennük szó arról, amiről nem lehetett beszélni. A humorista még erre a képtelen helyzetre is szellemesen tudott reflektálni, ahogy ezt az egyik legjobban sikerült, Eseménytelen élet című Pardonja mutatja.- Bocsánat, hogy megszólítom uraságodat, de már a Nagymező utca óta töröm a fejemet, hogy honnan ismerem. Nem tetszik véletlenül Krakovainak lenni?- Nem. De nekem is úgy tűnik, hogy már találkoztunk valahol. Nem járt fel egy időben Blasztikalanovics Lipiékhez römizni?- Nem. Ellenben alapító tagja voltam az újkécskei úri kaszinónak ezerkilenc- száznyolcban. Talán onnan. Sohasem jártam Újkécskén. Hanem volt nekem egy zokni nagykereskedésem ezerkilencszázhuszonnyolcban a Gül Baba utcában. Huszonkilenc májusában égett porrá. Tán oda járt be uraságod?- Az idő tájt Kalkuttában éldegéltem. Ejnye csak, nem vett részt ön Sir Raleigh Patterson kelet-indiai elefántvadászatán?- Aligha. Legalábbis nem emlékszem rá. Pedig bizonyos, hogy ismerjük egymást. Nem tetszett Vácott raboskodni ezerkilencszázharminc és harmincöt között?- Nem.- Gondoltam, onnan. Tudniillik erős felindulásban elkövetett emberölés miatt ültem ott. Megcsalt a feleségem, képzelje.- És megölte?- A csábítót. Különben most özvegy volnék. De hát akkor hol találkozhattunk?- Hopp! Nem vett részt véletlenül Ypern ostromában az első világháborúban?- Nem. Én a déli fronton harcoltam. Borovigónál estem hadifogságba és Eckener léghajóján Turkesztánból kerültem haza ezerkilencszázhuszonnégyben. Hacsak onnan nem... 142
