Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

A humorista mérsékelt érdeklődéssel, hangosan olvasta a Magyar írók Szövetségének állásfoglalását. „Egy ezredév alatt sok zivatar verte nemzetünket, de a zivatarok borújában is két fény mindig hű maradt hozzá. Az egyik a nemzet csillaga, mely vészek idején is áttört fényével a homályon, a másik pedig virrasztó költőink fáklyafénye, mely a magyarság számára ma is tanítás.

Számunkra több is ennél, mert kötelező örökség hűséggel szeretnék ezt az örökséget hordozni. Nehéz megtennünk, mégis az egyetlen út, mert nincs feloldás. Itt állunk a számadás és vallomás erkölcsi kényszere alatt. Itt állunk az októberi szabadságharc véres halmán, melyet egy nép reménye ostromolt. Ha egy évtizedre visz- szatekintünk erről a halomról, szenvedőnek és vágyakozónak látjuk a népet. Szenvedett, mert korának eszméit, melyeket tíz év előtt reménnyel üdvözölt, idegen formában és zsarnoki módon akarták életévé tenni. A hosszú kényszer alatt kiújultak természetesen a történelmi sebek, és nemzeti függetlenségét veszendőnek látta. Szenvedő és igaztalan sorsában gyógyulásra áhítva vágyakozott, s nemzetté lenni sóvárgott. Ebben a vágyban és sóvárgásban van a forrás, mely október 23-án feltört a mélyből. Mint ennek a forrásnak neves tanúi, keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét...”- Szép. Memorandumnak kissé patetikus. Ki adta át és kinek?- A belügyminiszternek, Münnich Ferencnek vitte fel még decemberben a szerző, Tamási Áron. Vele volt Illyés Gyula és Veres Péter is.- Péter bácsi is ott volt? Akkor döntöttem. Igent mondok Szirmainak.- Ennyire cinikus és becstelen vagy?- Péter bácsi, akitől ha egyetlen oldalt olvasok, leragad a szemem, volt már szociáldemokrata, nyilas, parasztpárti, kommunista, hadügyminiszter, írószövetségi elnök, és még az isten tudja, mi még. Neki, ha eljön az ideje, ezt a memorandumot is megbocsátják. Újra tótum-faktumot csinálnak belőle, mert szükségük van rá. És a másik kettőt sem kell félteni. Nekem meg nem lesz több ilyen alkalmam az életben, mint amit Szirmai ajánlott.- Akkor köztünk mindennek vége - mondta Lilla.- Mindenképp elválunk, ebben már megállapodtunk. És újra indítom a Ludas Matyit.

Tabi másnap találkozott Szirmaival. Azzal vállalta el a lapot, hogy a lehető legkevesebbet politizálnak, a forradalomról tudomást sem vesznek. Mintha semmi sem történt volna. Csak azzal foglalkoznak, ami a pesti embert nap mint nap foglalkoztatja. „Felülről” nem szólnak bele többé a szerkesztésbe, és ő sem lép be újra a pártba. 1957 február végén jött ki az első szám. Címlapján Ludas Matyi figurája, akit egy iskolamester von felelősségre: „Ludas Matyi fiam, rosszul feleltél.” A válasz: „Tanár úr kérem, súgtak.” Ennyi volt a szerkesztőség, és Tabi önkritikája az ötvenes évek „humora” miatt. Később sem esett több szó a témáról a lap hasábjain.

írt az első számba egy cikket, amiből kitűnt, hogy időközben történt valami az országban, bárhogy is hívják : „októberi sajnálatos eseménynek” vagy forradalomnak. Hiszen utána szinte mindenkiben felmerült: „Menni vagy maradni? És ha menni, akkor hová?” Erről anélkül is humoreszket lehetett írni, hogy felmerült volna a kérdés: mi és miért történt 1956 októberében? El lehetett tűnődni azon, miféle

129