Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

- Lilla fél órára ugrik csak be naponta. Hoz valami ennivalót nekünk, aztán nem is látjuk. Egész nap politizál, szervezi a pártot. Azt mondja, hogy a szocdemeknek már megvan a programja, előnyben vannak a többi párttal szemben. Már a választásokra készülnek. Megállapodtak Annával, hogy Erdődy lesz a sajtófőnök, ő meg a helyettese.

Ő itt már felesleges. Megvárja, amíg kialakulnak a viszonyok, aztán, amilyen hamar lehet, elköltözik, és beadja a válópert. Ezt már a Bükkben eldöntötte. Meghűlt a vonaton, ki kell kúrálnia magát. Felhívta a húgát, hogy megjött az üdülésből, és valahogy, nagy nehezen túlélte. Aztán főzött egy teát, lefeküdt és Molnárt olvasgatta, amit még Lillafüreden hagyott abba.

Január elején, csikorgó hidegben, vagy két hónappal a szovjet tankok bevonulása és a harcok elcsendesedése után mozdult ki először a lakásból. Rászánta magát, hogy bemenjen az újságíró-szövetségbe. Telefonon ígértek valami vöröskeresztes élelmiszercsomagot, szerdán kettő és négy között lehet érte menni. Tabi úgy döntött, hogy átveszi és hazahozza. Elvégre az még sincs rendjén, hogy eddig még kenyérért sem állt sorba. Mindent Lilla hozott haza, és ő főzött is, mind a négyen azt ették.

Az Andrássy út és a Bajza utca sarkán, a MUOSZ-ban teljes volt a zűrzavar. Tartott a sajtósztrájk, de közben legalább három újságíró-szervezet alakult. Mindegyik a székházba kvártélyozta be magát, és folyamatosan ülésezett. A földszinten osztották a csomagokat, adtak boldognak-boldogtalannak. Az előcsarnokban összetalálkozott Szirmai Pistával, akit még az Esti Budapesttől ismert.- Hát te hol vagy most? - kérdezte tőle.- Kádár mellett, az agitpropon, még a Parlamentben. Újra kell indítani a sajtót. De senki nem néz be hozzám. így hát kijöttem körülnézni. Ráérsz beszélgetni?

Ha akkor azt mondja, nincs ideje, mert sietnie kell haza, biztos másként alakul a sorsa. De érezte, hogy Szirmai ajánlatot akar tenni neki, amit érdemes végighallgatnia. Betette az élelmiszercsomagot a kocsija csomagtartójába, és elkísérte a parlamenti irodájába.- Indítsd újra a Ludast. Az új párt támogat benne. Legyél te a főszerkesztő.- Gádor mit szól hozzá?- Beszéltem vele. Azt mondta, nem bírja egészségileg. Tényleg rossz a gyomra, ezt te is tudod.- Átgondolom. Megbeszélem a feleségemmel. De ha igent mondok, akkor is csak feltételekkel.

Ennyiben maradtak Szirmaival. Az Amerikai úton elmondta, mit ajánlottak neki. Lilla elvörösödött és toporzékolt. Ilyennek még sohasem látta.- Miért nem utasítottad azonnal vissza? Kádáréknak már csak hetei vannak, és te véglegesen tönkre akarod tenni magad? Ha most elszegődsz sztrájktörőnek, a kollégáid úgy néznek majd rád, mintha pestises lennél.- Emlékszem, 1947-ben is azt mondtad, hogy az oroszok nemsokára kivonulnak. De még most is itt vannak, és a Nyugat pedig azon kívül, hogy együtt érez velünk, semmit sem tesz. Ami pedig az újságíró kollégákat illeti, nem tudom, hogy engem utálnak-e jobban, vagy egymást.- De az írókra talán hallgatsz. Ezt olvasd el! - mondta Lilla, és kezébe nyomta a gépírásos szöveget, amit nem rég hozott haza. - A címe: „Gond és Hitvallás”.

128