Életünk, 2013 (51. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 1. szám - Pelle János: A humorista

szintjén távolította el őket egymástól. A csinos, fiatal Lillát a rendszer iránt érzett utálat közel hozta azokhoz a férfiakhoz, akik hasonlóan vélekedtek, mint ő. Kons- pirációs célú kimaradásait Tahi nem kérhette számon. Közben a nő szerelmi viszonyba bonyolódott a Népszava kulturális rovatának elbocsátott vezetőjével, Erdődy Jánossal, aki Tahi szerzőtársa és barátja lett. Majd a humorista Vajda Albert - tel csalta a férjét. Hódításainak listáján valószínűleg Faludy György is szerepelt, szeretője lehetett, még azelőtt, hogy Recskre deportálták, majd azután is, hogy kiengedték.

A humorista is belátta, hogy szörnyű időt élnek, ami nem kedvez a házastársi hűségnek. És persze, a humornak sem. Arról, amiről írhat, nem érdemes. Amiről érdemes, arról meg nem lehet. Részben azért, mert ha őszintén megírja a véleményét arról, amit maga körül lát, a műve biztosan fiókban marad, soha nem lát nyomdafestéket. És ez még a jobbik eset. Elképzelhető az is, hogy bizonyítékot szolgáltat maga ellen. De tételezzük fel, hogy titokban óriási, leleplező regényt, vitriolos szatírát ír Rákosiról, meg az egész társaságról, és sikerül elrejtenie egy hermetikusan lezárt fémdobozban. Mondjuk, megesketi az unokáját, hogy hatvan év múlva, 2013-ban, amikor demokrácia van Magyarországon és ő már réges-régen halott lesz, kiássa a földből. Unokái kiveszik az elrejtetett a kéziratot és elküldik egy kiadónak, melyből akkor már annyi lesz, mint az erdőben eső után a gomba. Tetszik-e majd a szerkesztőnek, lát-e majd üzletet a műve kiadásában? Mi garantálja, hogy érdemes volt üzennie utókornak, mert azt örökítette meg, melyről senki sem tudott, olyan művészi színvonalon, ami ámulatba ejti a jövő nemzedékeket? Ezt a dilemmát csak olyan író képes megoldani, aki meg van győződve, hogy zseniális tehetség, és az is, továbbá maga előtt látja az utódait. Neki egyik sem adatott meg, és amíg győz az igazság, meg is kell élnie valamiből. Akkor hát miért nevezi megalkuvónak, gerinctelen talpnyalónak a felesége?

Tudta, hogy szociáldemokrácia nemes ügy. De csak távolról tisztelte, mélyebb ismeretségbe soha nem került vele. Viszont a másik, közelében zajló história, a cionizmus, már közelebbről érintette. Volt egy kollégája a Ludas Matyi szerkesztőségében, aki feltette rá az életét. Kishont Ferencnek hívták, és egy nap, nem sokkal azután, hogy Lilla feldúlva jött haza a hírrel, hogy Annát letartóztatták, egyszerűen eltűnt Pestről. Később kiderült, hogy a feleségével együtt átmentek Pozsonyba, onnan Bécsbe, majd tovább, vonattal Nápolyig, ahol hajóra szálltak, és meg sem álltak Haifáig. Ezt az útját Kishont az Ige-mige című szatirikus beszámolójában meg is írta. A könyv, mely 1951-ben jelent meg Tel Avivban, rögtön sikert aratott, megalapozta későbbi karrierjét. (Ige-mige a magyar beszéd korabeli gúnyneve Izraelben.)

Sokat beszélgettek Kishonttal az Amerikai úti lakás árnyas teraszán a zsidó humorról, arról, hogy miért van annyi zsidó humorista, és miért tréfálkoztak a zsidók a gettókban, a koncentrációs táborokban, szinte halálukig. A pszichoanalízisban járatos Szilágyi Géza bácsi is gyakran részt vett a társalgásban. Vitáik eldöntéséhez rendelkezésre állt a hatalmas könyvtár is, mely csodával határos módon átvészelte az ostromot. Elővették az a rendelkezésre álló szakirodalmat, Henry Bergsontól A nevetés című kötetet, Sigmund Freudtól A vicc és viszonya a tudattalanhoz című tanulmányt. Az előbbivel nem mentek sokra, de az utóbbiból ki lehetett indulni.

Freud arról ír, hogy a viccmesélő, vagyis a humorista valójában exhibicionista. Azzal, hogy leköti hallgatói vagy olvasói figyelmét, átmenetileg hatalmi helyzetbe

113