Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Alexa Károly: Szövegek vendégségben… I.

mert ilyen-olyan nyíltsággal szóba kerültek olyan létszemléleti, világnézeti, politikai és poétikai kérdések benne, amelyek nélkül nem valószínű, hogy érdemben lehetne beszélni a posztmodernitás bekövetkező fejleményeiről, a generáció tagjainak különböző igazodás formáiról a rendszerváltozás politikai mozgásaival párhuzamosan végbemenő kulturális intézményfelbomlás „provokációihoz” vagy azok ellen. Az 1980-as esztendőt meghatározza ez a diskurzus, mintegy előkészítvén a „Fasirt” és a Ver(s)ziók című nemzedéki antológiák 1982-es megjelenését. (És ide, emögé kell képzelnünk a pártállami kulturális politika brutalitásának és ostobaságának eseménytörténetét. Amelyről senki nem gondolta, sőt még csak nem is remélte akkor, hogy „ez a harc lesz a végső”. Vagy ki tudja...)

Elmondhatjuk, hogy az Életünk szisztematikus szívóssággal vonta be a munkájába a Zalán-féle generációt, némileg visszább is az időben, Tandoriig, Maraf- kóig, Marsallig és Kiss Annáig, majd szórványosan a még fiatalabbakat is. Ami oly impozáns: a teljes fesztelenség, amivel a publikációban társa lehet - láttuk a hevenyészett listát fentebb - a „népi” a „városf’-nak, az újvidéki a pozsonyinak, az alföldi a németalföldinek, a matematikus a bölcsésznek, a mániás avantgardista a metaforahabzsoló „nemzeti”-nek, a szociográfikus annak, aki csupán a lettraszett ihlető erejében bízott ... Ebben a korban már-még természetes az is, hogy mindenki számon tart mindenkit, hogy mindenki próbát tesz azzal, amit a másiknál lát, tapasztal. Érdekes és nem kevés eszme-, poétika- és irodalomtörténeti haszonnal járó, s ugyancsak élvezetesen „intim” esszé tárgya lehetne az, ha valaki kigyűj- tené az egymáshoz szóló költői üzeneteket - ajánlások, utalások, levelek, formaimitációk, provokatív témaváltozatok, mindenféle akció, meg ki tudja, még mik, szövik a hálót, ekkor: az 1980-as években. Hogy azután az évtized vége felé haladva, lassan elkülönüljenek a csoportok, elmagányosodjanak sokan, igazodjon ki-ki erre meg arra. Valós vagy vélt érdekeinek megfelelően. Ennek a folyamatnak részese és egyik alakítója az Életünk. Az... - és nemcsak széptani érdekű publikációival, formakísérleteivel vagy vallomásos művészi önigazolásokkal. Hanem azzal a „diszkrécióval” is, amivel a beszivárgó politikumot kezelte. Ez a magatartás azért korrekt, szakszerű, sőt önkorlátozó, mert tudjuk, hogy a Vas megyei nemzeti, s ma még mindig muszáj nyomósítani: patriótán demokratikus ellenzéki szerveződésnek valószínűleg a legfontosabb intellektuális központja az Életünk szerkesztősége volt, Ambrus Lajossal és Gyurácz Ferenccel az élen. Láttam fotókat fölvonulásokról, az élen Ambrus Lajossal, kezén vezetvén Matyi fiát, és tavaly az évente esedékes lakiteleki kistérségi filmszemlén láthattam egy szombathelyi filmet az itteni rendszerváltozás kezdeteiről, és még ma is felkavaró élmény volt - annyi ünnepi beszéd tartása vagy hallgatása után -, ott lenni az 1989. március 15-i sokadalomban, hallva-szemlélve Gyurácz Ferenc bámulatos orátori teljesítményét.

Visszatérve a laphoz: egyetlen komolyabb visszhangot kiváltó politikai vitára emlékeztethetünk, s ez szintén hangpróba volt a rendszerváltozás egyik megosztó témájához, amit avíttas eufemizmussal „népi-urbánus vitának” szokás nevezni.

14