Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Alexa Károly: Szövegek vendégségben… I.

Az 1987. 6. számban kezdődött ennek újraindulása gyanánt a máig számon tartott ún. Csengey-Balassa vita, amelyhez csatlakozik, Pete, Mészöly Miklós és Sándor Iván is. (Megjegyezném, hogy már 1980-ban is volt egy „idevágó” szóváltás Kiss Ferenc és Mezei András között.) A rendszerváltozás vitamentalitásának eltorzulására illusztrációként szóba jöhet Pete és Elek István diskurzusa 1988 nyárelejéről, majd ezzel összevetve az 1991 év végéről annak a polémiának a tónusa, amelynek szereplői Radnóti, Vekerdi, Csurka és Salamon Konrád.

Sejteni persze sejthetjük, de pontosan soha meg tudjuk, hogy egy történelmi súlyú politikai esemény kirobbanásában, vagy ha folyamat, akkor megindulásában, miféle szerepet kaphatnak bizonyos szellemi mozgalmak, a kultúrának miféle új fejleményei inspirálják a társadalmi változásokat. Az biztosnak látszik, hogy ha a „tételes megfelelések” nem is igazolhatók mindig, a szellem szabadságmozgalmai biztos, hogy bátoríthatják a politika erőtereit. A példák túl kézenfekvőek ahhoz, hogy bízvást el ne háríthatnánk őket, de egy különös egybeesésre hadd hívjam fel a figyelmet. Az Életünk legendáriumának egyik legvirulensebb eseményei, a híres Hamvas-szám ugyanannak az évnek ugyanabban a hónapjában, 1987 szeptemberében jelent meg Szombathelyen, amikor Lezsák Sándor lakiteleki portáján összegyülekezett kétszáz valahány értelmiségi elgondolkodni „a magyarság esélyein”. A két esemény - mindkettő intézmény és történet egyben - mit sem tudott egymásról, de a XX. századot lezáró nagy nemzeti narratívában tagadhatatlan az együttállásuk. Nem is kellene mondanom: sorsom kivételes ajándékának tekintem, hogy valamelyest közöm lehetett mindkettőhöz.

A Hamvas-kultusz (lappublikációk, könyvkiadás) természetesen nem korlátozódott Hamvas Bélára, az Életünknél hangsúlyos a jelenléte Kemény Katalinnak és Szabó Lajosnak, de ide írhatjuk bízvást Weöres Sándor nevét is. Ám a lap érdeklődése „ezen a téren” - kénytelen vagyok ilyen elnagyoltan fogalmazni - sokkal tágabb, mint amit a XX. századi válságfilozófia tematizálhat. Ide gondolom sorolhatni azokat a publikációkat, amelyek egyik része a keresztény spiritualitás, a másik a magyar őstörténet-ősvallás körében búvárkodik - már az 1970-es évek legvégétől. A rovásírás, az Anonymus-kutatás, a Szent Korona-tan, Szent László mitológiája, a kazár kérdés, a Czuczor-Fogarasi szótár stb., stb. többször is tanulmánysorozatok formájában jelenik meg. Olyan nevekkel, mint László Gyula, majd később Czakó, Szemadam György és Buji Ferenc, Bergyájev, Trubeckoj meg szórványosan mások. Az általam szerkesztett új Hamvas-összeállítás már maga egy szinte három Életünknyi terjedelmet kitevő könyv. (A kiváló és néhai középkortörténész, Vékony Gábor nevét azért említem, mert vele egy különös eset kapcsol össze. Évfolyamtársak voltunk, azután ő kari párttitkár lett, amikor én is az ELTE-n tanítottam, és neki volt a feladata, hogy alkalmilag bírálatban részesítse politikai devianciáimat - szegénynek aligha fűlt hozzá a foga. Nem is volt ez soha téma köztünk később.)

15