Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Szigeti Csaba: Regény a regényben

nicheus: miközben Tolsztoj az egész világban a Gonosz vagy a metafizikai Rossz megtestesülését látja, ahhoz, hogy ne tételezzen gonosz Teremtőt, vagy ne tételezzen kettős teremtést, a Jó és a Rossz együttes teremtését, Máté evangéliumához kell a mottókban és a regény utolsó lapjain menekülnie. És mindenki, ismétlem, mindenki úgy olvasta és olvassa ezt a regényt, mint amivel Tolsztoj túlmegy, túlhalad, túlesik a Szentíráson. A Feltámadás világa komor, szürke világ, a megváltottság legkisebb jele nélkül. Ezért érdekes az a fiatalkori anekdota, amelyet az idős Füst Milán beszélt el Bevezető szavak Tolsztojról című rövid írásában. így fogalmazott: „Egy, a. Feltámadás című regényére vonatkozó megjegyzésére (ti. Tolsztojnak - Sz. Cs.) még jól emlékeztem. Naplójában ugyanis annyi állt erről, hogy elégedetlen a művel, újra akarja megírni, mégpedig Katjával kell kezdenie, nem Nyehljudowal. Nem tulajdonítottam ennek az észrevételnek különös fontosságot, mert hisz gyakran megesik, hogy művészek újra meg újra kezdik egyes műveiket. Csakhogy mi történt ezután?

Rikkancsok az akkori Andrássy úton a következő kiáltással szaladtak egy nap végig: - Az Est és Magyarország, Tolsztojnak egy ismeretlen regényével! - Hogyhogy? Létezik ilyen? - ámultam el e szavak hallatára, s persze vettem is egy újságot. Kiderült a következő: hogy egy magyar hírlapíró, Fülöp-Miller René Oroszországban járt, és ott összevásárolta több nagy író hagyatékát, azok családjaitól. S jó üzletet csinált vele, mert e kéziratokat rögtön eladta híres német kiadóknak... az írók, szegények, nem tiltakozhatván sírjaikban ez ellen a merénylet ellen. Mert hisz ez kétségen kívül gyalázatos merénylet volt, kiderült ugyanis, hogy a Magyarország című lapban leközölt, ismeretlennek mondott regény is például semmi egyéb, mint Tolsztoj harmadik regényének, a Feltámadásraak első fogalmazványa. Valóban egy teljes regény, csakhogy milyen irgalmatlanul rossz! Mármint a tolsztoji nagyszerűséghez képest.” Eddig az idézet. (In: Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok, id. kiad., 393-394. p.) Majd olvasható a következő mondatkezdet is: „Erről a kétféle fogalmazásban közreadott regényéről, a Feltámadásról, meglehetett továbbá állapítani, hogy /.../” (Emlékezés és tanulmányok, id. kiad., 395. p.)

Meglepett Füst Milánnak ez az irodalmi és élettörténeti anekdotája az’ ismeretlen’ Tolsztoj-regényről, hiszen a Feltámadás számomra is Tolsztoj utolsó nagyregénye és utolsó szépírói alkotása volt, és ezt az utolsóságot a könyv végére illesztett datálás csak megerősítette: „1899. dec. 17.” Igen, de azameglepő, hogy az idősTolsztoj mintegy visszatért fiatal kora első publikációihoz, a főszereplővel, Nyehljudov herceggel eleve, de korai munkáiban már betonszilárdsággal benne van az idős Tolsztoj társadalom- képe a malum metaphysicumnak kitett borzalmas, „világ” nevű létrehozott létezőről, és a helyzet szerintem iótányit sem változott azóta sem. Mit árulhatott Az Est a rikkancson keresztül Tolsztojtól, és mikor ? Nos, a magyar nyelvű Lev Tolsztoj müvei sorozat alapelve az életművön belüli időrend, hozzáigazítva általános műfaji tömbökhöz. A sorozat 1. kötetében, a korai tolsztoji elbeszélések között két nyehl- judovos mű van. Az egyik a Nyehljudov hercegfieljegyzéseiböl. Luzern című, amely írás a Szovremennyik 1857/9. számában jelent volt meg, de az 1880-as évek végén már volt magyar fordítása. Füst Milán bizonyosan ismerte, hiszen általa 1956 februárjára

83