Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Szigeti Csaba: Regény a regényben

datált Gondolatok vázlata Tolsztoj Leóról című írásában emlegette, egyszerűen csak Luzern címmel. „Ötven év után most olvastam újra a fiatal Tolsztoj Luzern című elbeszélését.” (Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok, i.m., 447. p.) És szerintem nem ez lesz a tündöklő mintaképe’ az Az orgonista és zz A Parnasszus felé közötti viszonynak, hanem Afóldesúr délelöttje Tolsztojtól. Ez oroszul 1856-ban az Otyecsesztvennije Zápiszki-ben jelent meg, magyarra újabban Lányi Sarolta fordította. De a magyar Tolsztoj művei lábjegyzete jól eligazít abban a tekintetben, hogy mit és mikor kínáltak Füst Milánnak Tolsztoj ismeretlen regényeként. „Az elbeszélés magyarul A fól- desúr reggele. Az orosz földbirtokos című befejezetlen regény címmel Bonkáló Sándor fordításában jelent meg először 1927-ben” (Lev Tolsztoj művei, 1. kötet, Elbeszélések 1852-1859, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 869. p. A két novella szövege ugyanitt: 705-729. és 655-704. p.) Füst Milán ezt a „befejezetlen regényeként magyarul is kiadott művet emlegette 1948. szeptemberében egy másik, Emlékezés Tolsztoj Leóra című munkájában (Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok, i.m., 447. p.) Ugyanitt írt és Tolsztoj életművének tektonikája, vagyis kronológia és élettörténet alatti szerveződéséről a novella és a nagy terjedelmű epikus próza, avagy az elbeszélés és a nagyregény vagy nagy regény hatalmas léptékkülönbségéről és finom kölcsönös összetartozásáról (Füst Milán: Emlékezések és tanulmányok, i.m., 458. p.)

Mint láttuk, az 1925-ös Az orgonistából kiindulva Füst Milán I960, október elejétől a következő év január végéig dolgozott A Parnasszusfelé című nagyregényén, s azt az írását, amelyből az ismeretlen Tolsztoj-regény anekdotáját idéztem, a Bevezető szavak Tolsztojról cimű rövid írást, melyben a kétféle fogalmazásban közreadott regényről beszél, így datálta: 1960. október. Vagyis számára a fiatalkorit orgonista és A Parnasszus felé viszonya, ez utóbbi megírásakor úgy jelent meg, mint Lev Tolsztoj életművében a fiatalkori A fóldesúr délelöttje és az idős kori Feltámadás viszonya.

Itt záródik ez az esszé a „másik Kőszeg-regényről”. Megpróbáltam e gondolatmenettel amellett érvelni, hogy érdemes volna kézbe venni Az orgonistát a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárában, és sorról sorra összevetni A Parnasszus felé szövegével. Előbb mindkét kézirat külön vizsgálandó az írásrétegek miatt, s csak ez után kezdődne az összeolvasás, hogy a filológiai feldolgozás után ez a Prae-Parnasszus, Az orgonista végre megjelenhessen.

84