Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Szigeti Csaba: Regény a regényben

Gazdag Erzsi költőnővel Pósfai János újságíró beszélget

Természetesen Füst Milán ebben az időben szétterülő, „kéttömbű” alkotásfolyamatban nem valami egyedit produkált, hasonló, analóg esetek előfordultak már az ő esete előtt is. Két magam kereste példát mutatok be röviden, majd egy harmadik példánál megkísérelem igazolni, hogy az bizonyosan Füst Milán szeme előtt is ott lebegett. És e hasonlító példák kapcsán regisztráljuk, hogy milyen alapvető különbség van egy-egy összetartozó korábbi és későbbi mű között, valamint hogy milyen műfaji és szemléleti különbségek léteznek közöttük, de a publikáltság/publikálatlanság viszonyaira is. Ez utóbbi azért fontos szempont, mert mondhatnánk azt is, hogy maga Füst Milán az 1925-ös Az orgonistát, nem tartotta megjelentetésre érdemesnek. De ezen szerintem azért nem érdemes rágódnunk, mert ismeretes, hogy Füst Milánnak mennyire szűk lehetőségei voltak a publikálásra a két világháború közötti időben. Somlyó György így írt erről: „FFiszen, gondoljuk csak meg, az Advent megjelenésétől (Amicus Kiadó, 1923) A feleségem története (Hungária Kiadó, 1942) megjelenéséig eltelt húsz esztendőben Füst Milánnak egyetlen könyvére nem akadt Magyarországon kiadó. Az a néhány - az ez idő alatt végzett munka terjedelméhez és értékéhez képest szinte említésre sem méltóan kisszámú - könyve, amely mégis megjelent, az író saját kiadásában látott napvilágot /.../” (Somlyó György: Füst Milán, i.m., 58. p.). Amit pedig könyve végén írt Somlyó Az orgonistáról, erről a ’régi félbehagyott kéziratról’, fölmerül az a súlyos prózapoétikai kérdés, hogy: Mi az, hogy befejezés? Félbehagyott és (ezért) befejezetlen? A Parnasszusfelé pusztán átdolgozás és befejezés volna?

Textológiai meggondolások felől közelítve: A szövegkiadó úgy jár el, hogy többnyire a szerző által autorizált, tehát életében és az ő engedélyével, ha úgy tet80