Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Czakó Gábor: Világvége 1962-ben
Radván Emir meg csak ült, ült, izzadt a feneke, de se vendég, se személyzet figyelemre nem méltatta. Ebből megállapította, hogy a Nádor-béli gyülevésznél undorítóbb népség nem létezik a világon. Még Lejáró Szent Jánossal sem tett kivételt, noha az orra előtt szállt az ablakkeretre. Holmi undok rovarnak nézte. Akkor sem jutott volna többre a vén festményszökevény, ha rendes alakját használja,20 mert Emir még a kalendáriumba befészkelt, nyomdaillatú szentekről sem tételezte föl, hogy léteztek valaha. Mikor pedig az a mocsok László Lászlovics végre kegyeskedett reá tekinteni, s elindulni asztalához a rendelésért, fölállt, rávigyorgott:- Dögölj meg, Lacikám! - ezzel kivonult a teremből. A kávéház hatalmas ablakai soha nem világították meg a terem déli oldalán a faburkolat fölé festett freskót. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a Nap soha nem süt északnyugatról. Legföljebb a Kisbojtár kandikált be olyankor, amikor a Sarkcsillag alkalmas irányba fordította a Göncölszekér rúdját. így a kép nesztelenül bámult a dohányfüsttől, meg az emberi tenyészet sajátos kipárolgásaitól, melyek közt nem csekély szerepet játszottak a vörös, barna, kék és fekete gondolatok. Az ezüstök meg az aranyak is, de szemlátomást kisebbségben maradtak, ezért az idő előre haladtával alámerültek a fénytelenek jellegtelenségben egyesülő kenyőcsében, miáltal a XIX. századi mű alakjai holdtalan éjszaka árnyaivá málltak. Otthont talált közöttük Lejáró Szent János, aki a Szent Megváltó szekszárdi templomának összeomlása után hajléktalan lett pár száz évre. Hol itt húzta meg magát, hol ott. A legutóbbi világháború után a székesegyházban próbálkozott. Nem dobták ki, ámde őt feszélyezték a turisták meg a sok aranyozás. Még inkább az aranyozó mester, aki még a szentségimádáson, vagy az Urfelmutatáson is átvágott, miközben a hívek igyekeztek tiszta szívből megélni:- O, édes Jézus, ó kegyes Jézus, imádlak lelkem mélyéből, szeretlek tiszta szívemből, neked élek, neked halok, tied vagyok életemben és halálomban, Ámen. Nem csörtetett, inkább finoman osont gumitalpú cipőjében, ha valahol hibát vélt fölfedezni szovjet gyártmányú katonai látcsövével21, amely sokszorosan múlta fölül özv. Bartholiné szerszámát. Az eredményt bejelölte ceruzájával a „templom bőrére” - miként Lejáró Szent János nevezte azt a könyv alakú térképet, mely a székesegyház teljes falfelületét tartalmazta. Utána szünet következett, mert személyesen a helynök22 úrnak kellett engedélyeznie a javítást. Alkalmas időben megejtették a közös szemlét, majd előkerült az irdatlan létra, más esetben valahonnan a magasból kötélhintával bocsáttatott le ülődeszkával. A tetthelyhez érve a mester újra megállapította a hibát. A hámló aranyhártya maradékát az utolsó molypille szárny méretű pikkelykéig a nyakában függő szelencébe gyűjtötte, majd kijavította a fal sérülését, és pontos rajzot készített a pótlandó aranyozás alakjáról, méretéről. Másnap ismét fölemelkedett a mélyebben járó angyalok magasságába és a helynök úr messzelátóval erősített föl- ügyelete mellett fölragasztotta helyére az odalent kivágott aranyhártyát.- Tizennégy karátos! Atomos vastagságú! - közölte minden alkalommal. Lejáró Szent Jánost először érdekelte a művelet, másodszor végignézte, harmadszor utálta, negyedszer megszerette az aranyozót: milyen boldog ember! 68
