Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Czakó Gábor: Világvége 1962-ben
Egyszer például felhők érkeztek, fekete hasú bálnák. Sűrű rajban úsztak az égen, Alacsonyan, szinte beleakadtak a Szent Mihály-templom tornyába. Egy hatalmas, kék öböl felé tartottak, melynek közepén, pici földnyelven, bodros tetejű, hófehér kastély ragyogott. Körülötte széles ívben sárgás tajték, talán föveny, fölötte védelmező felhőtető. Mennyit lehetne mesélni az ott élőkről! Nem oktalanul ábrándozott, mert az egész világ vele foglalkozott. A fügefa olykor meg is kocogtatta az ebédlő ablakát. Kínálgatta magát. Széli doktor engedett a csábításnak és kampós botjával behúzta a legkacérabb ágakat. Júliusban és szeptemberoktóberben kosárszám lehetett gyümölcsöt szedni a fügefáról, de még november eleji napsütés is beérlelt pár szemet, de ezeket a manók ellopkodták. Dézsmálták a korábbi termést is, naná, hisz a füge ezen az égtájon csakis Isten különös kegyelméből élhet meg, a kegyelem pedig nem magántulajdon - mindenkit illet. A manók ritkán tételezték föl, hogy a teremtés ilyen-olyan javai nem az ő kedvükért jöttek létre. Amúgy a szilvát is szerették, és szurkoltak a kis csenevésznek. Széli doktor naplókönyv helyett magára az időre jegyezte föl élményeit. A VILÁG ELE)E ÉS VÉGE A Jókai tér szűk udvara fölött két vadászgép éles-fényes páracsíkot húzott Nyugat felé. Onnan jöttek talán, mert kicsit föntebb és délebbre két hosszadalmas bárányfelhő szalag bodorodott a Fürst Sándor utca sarki talponálló és az Elefánt vendéglő teteje között. Mire az ember eldanolja a nótáját, ezek a gépek megkerülik az országot. Ezüst szalag, ősz-szalag, sírkoszorú-szalag. A téren átfutó Károlyi Lenke lobogó, bongyor szőke haja csupa arany-szalag, nyár-szalag. Miért szaladgált Lenke éppen ott és akkor? És miért állt a tér közepén Büchnerovics Attila, a szálfatermetű, leszázalékolt hun vérfarkas, és miért kérdezte tőle remegő hangon: - Tudod-e, kislány, hogy mi történt hat éve éppen ugyanezekben a napokban? Miért nyargalt tova válasz nélkül Károlyi Lenke a bongyor szőke hajával és aranyezüst szalagjaival a zöld tógájában? Nem érdekelte a világhelyzet? Kívül állt rajta? Vagy túlontúl belül?- A világ elejét úgy kell elképzelni - magyarázta Udvari Szultán az Elefántban - mint a végét. Megbökte Ló széles mellét, mintegy pontot téve a világ valamelyik végére. Szavai általában szálltak a levegőben, mint májusban a cserebogarak: onnan ide, és innen pontosan oda, ám ő csak valakihez intézve tudta kiejteni őket, ezért bökött. A tagbaszakadt súlyemelő pedig félig az asztal alá merülve tűrte.- Felmerül a kérdés! Mi volt akkor, amikor még nem volt semmi ?- Elefánt se? Asztal se? Sör se? Pálinka se? Anyám se? Pincér se? Anyósom se? Én se? Záporoztak az alapvető kérdések és kopogott a válasz: - Nem! Nem! 60
