Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Czakó Gábor: Világvége 1962-ben
Elhangzott az utolsó kérdés is:- Isten se ? Udvari Szultánnak gondolkoznia kellett. Kis-Szellőre nézett. A titkos őrnagynak elkerekedett a szeme: tagadta ő Istent számtalanszor, amikor csak kérték, de ott belül, a nyelvén túl, a lelke mélyén olykor, valahogy másként álltak a dolgok.6 Veszélyesebben. És ha alapvetően tették volna föl a kérdést, bizonyára kénytelen lett volna másként, alapvetően válaszolni. Végigzongorázott a gerincén egy csontujjas kéz, amikor Szultán kimondta. Néma csöndben, mert a háborgó kocsma úgy elcsöndesedett, mintha Krisztus intette volna az iszákos magyarokat, hogy nyughassanak. Mancus, a táncosnőtudatú pincérlány oly kecsesen és nesztelen vitte vissza az üres poharakat, mintha a Moulain Rouge tehetségkutatója előtt lejtene.- Nem, Isten sem volt.- Mi volt? Szultán elnézett a füstös falon túl a messzeségbe. Jó sokára szólalt meg.- A Szó. Kis-Szellő erősen meresztette szemét ugyanarra, de nem látott semmit.- Hol volt a Szó, ha semmi nem volt? A még sem? Szultán jó ideig hallgatott, csak a füstös tüdők sziporogtak a teremben.- Hol volt? Hol sem volt! Egyszerűen csak volt a Szó.- Ki mondta ki ? - kérdezte óvatosan az irdatlan pultoslány a tálaló tetején némán trombitáló fekete elefántszobor alól. Sóhaj szakadt föl a teremben: többen érezték közelebbinek a véget a kezdetnél. A csaposlány kérdése az ő szintjére tolta ügyet, ám ettől még nem szabadultak meg tőle, mert tényleg, ki ejtette ki a Szót ? A tekintetek feléje fordultak, majd lassan átcsusszantak Titokban Keresztelő Szent Ákosra: ő kellett, legyen már súgó! Ám a csenevész, gyösz-szőke börtöntöltelék teljes erejével a hordozható kis kukájára, meg a kiürítendő hamutálcákra összpontosított.- Eláruljuk nekik? - kérdezte Mátyás Karcsi. Titokban Keresztelő Szent Ákos gondosan kitörölgette hivatali rongyával a soron lévő hamutartó mocskát. Nem szólt. Hiszen ők is tudják.- Többet nyernek, ha maguk mondják ki?- Hát, ha mernek nyerni...- Vagy veszteni... Hamzsa Bégből kiszólt a fizikatanár. Meg a csatártudatú bekk: az ilyen mód fölött szeret elkószálni természet adta helyéről, ahova aztán nem talál vissza. Mire menne, addigra az ellenfél már mögötte...- Egy Higgs nevű angol tudós nemrég arra jutott, hogy mégiscsak létezik valami olyasmi, amit hajdan Newton éternek nevezett, s ami közvetíti a kölcsönhatásokat a mindenségben a kezdet kezdetétől, és tömeget ad a részecskéknek. Ezt a helyet a mai fizika nyelvében mezőnek nevezik, amit úgy képzelhetünk el, hogy magas fű nőtte be a világot, ami akadályozza a terjedelmesebb részecskéket abban, hogy ők is fény- sebességgel szaladgáljanak. - Hogy ki ne fussanak a világból. - tette hozzá Ló. 61
