Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Czakó Gábor: Világvége 1962-ben
] CZAKÓ GÁBOR Világvége 1962-ben ELŐSZÓ Bizonyos regényekben az író mindent tud. O az egy, azaz az Egy, a középpont1, amitől szék a szék, kert a kert. Nélküle nincs egészség, ami az Egy szó szerinti megnyilvánulása bennünk. Ela nem így volna, egyszerűen képtelen lenne megszőni a történetet. Lődörögnének a szereplők, a tolvajok a rendőrt tartóztatnák le, a gyávák pofoznák a hősöket, és egyszer a gazdagoknak, máskor meg a csalóknak volna igazuk a szegények és az áldozatok ellenében. Lehet, hogy ő volna az igazi realista, akinek művében látszólagos a zűrzavar, mert az emberi társadalom valódi rendje? Az is megeshetne, hogy senkinek nem volna semmi dolga, legalábbis nem tudna róla, hogy mi vóna az, még a felhők is jelzők nélkül bukdácsolnának a ki tudja milyen színű égen. Ebben az esetben még az is előfordulhatna, hogy a szerző hazudni kényszerülne: eldönteni például, hogy Delma hercegnő tényleg királyi vérből származott-e, szűzen élt-e, bírt-e kilencedfokú trónutódlási joggal,2 miként egyenesen tőle magától tudhatta a korabeli közönség - hétpecsétes titok alatt -, hanem egy kis sárgadinnyeforma, dagadt libácskaként kelt ki a tojásból, s valahogy begurult a jogi karra. Előtte a Királymáli útra, kertes régi polgárház különbejáratú albérletébe. Néhány fallal odébb Zelleri Lacitól, a szülők terve szerint. Mert a Zelleri és a Kalmár szülők annyira szerették egymást emberileg és politikailag, hogy már Delma általános iskolai ballagásakor elhatározták, hogy a kislány és Lacika egy pár kell, legyen. Ez oly ősrégi butaság, amiről senkit lebeszélni nem lehet. Akkor sem, ha közben „megforgatják az egész világot.” A négy szülő döntése íratta Delmát a jogra, és költöztette a Királymáli útra, ahol Zelleri Laci már egy esztendeje melengette számára a helyet a szép, szőke, magányos szívű, barna pihebajuszú Göndörinénél. Közvetve a ház legszebb utcai szobájában, bejárat a konyhából... A háziúr, Göndöri Zoltán, nem szerepel a történetben - ő igaz szerelmével, a hatalmas, 424-es mozdonyával dübörgött a történet napján a szombathelyi gyorsvonat élén. Aki vezetett már ilyen járművet, vagy legalább ragyogtatta arcát a tűztér szenvedélyes fényében, az tudja, hogy az új világégés első csapása a villanyhálózatot éri, s oda minden, ami árammal megy a távközléstől a benzinkutakon és liften át a vastüdőkig. Hanem a 424-es vígan elpöfög a vaspálya mellett vágott akácfa-hasábokkal is. A szemaforok helyett újra a forgalmisták integetnek majd, és a bakterek is visszakapják viharlámpájukat, hivatalukat, otthonukat. Egyszóval ügyet sem vetett felesége lógósára.3 A bizonyos regények szerzője olvas Mátyás Karcsi és árnyéka, Radván Emir, valamint Kisöreg, a manók, régi királyok és bolondok, Széli professzor meg a többi 56
