Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Pécsi múzsa - Tüskés Tibor válaszol Albert Zsuzsa kérdéseire
nyékhez, amelyeket percemberkék fogalmaztak meg, és a történelem szele el is vitte.- Utána újra tanított?- Utána emelt fejjel visszamentem ugyanabba az iskolába, ahol korábban is tanítottam, a pécsi Janus Pannonius gimnáziumba, és egészen 1973-ig köztanári szolgálatot láttam el ebben az iskolában.- A monográfiái: Rónay Györgyről is írt, aztán Pilinszkyről, Nagy Lászlóról, aztán Csorba Győzőről, Kodolányi Jánosról. Volt, amikor azt gondoltam, hogy a költők állnak elsősorban érdeklődése előterében, de most, hogy Kodolányit mondom, öt más, őt alighanem a dunántúliság magyarázhatja, sok mindenből tevődik össze egy ember érdeklődése. Ugyanaz a kritikus hogyan látja egyfelől Nagy Lászlót, másfelől Pilinszky t?Jó költő mind a kettő, de...- Igen, és hogy fér meg ez együtt egy kritikusnak, egy irodalomtörténésznek az asztalán...- Ezt meg tudom érteni, az én asztalomon is megfér.- Én azt mondom, hogy a különbségek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Szóval a különböző értékek elviselik egymást, és nemcsak egy csodálatos barokk műtárgy, egy bútordarab, egy nagyszerű klasszicista bútorral és műtárggyal fér meg együtt egy lakásban, hanem azt hiszem, hogy különböző irányt, ízlést, ars poeticát vállaló költők is. Aztán én ezeket a könyveket valahogy úgy fogom fel, mint ahogy a festőnek is vannak portréi. Tehát a festészetnek is egy sajátos műfaja a portrékészítés, és ahogy a jó portrénak is egyik velejárója, hogy nemcsak az látható a képen, akit ábrázol, hanem egy kicsit benne van a portrékészítő keze vonása is. Tehát ezeknek a könyveknek, mindegyikének van valami személyes indíttatása. Hogy miért nem X-ről vagy Y-ről vagy V.Z-ről írtam, azt nem tudnám megmondani. De hogy miért ezekről az írókról készítettem ilyenfajta portrét, annak minden esetben van valamiféle személyes indítéka. Pilinszkynek az a varázslatos hangja, amit itt én egyszer Pécsen hallottam, mikor 1960-ban itt járt először. Vagy az, hogy Kodolányi bennünket, fiatalokat, magához közel engedett, hogy én Akarattyán fölkereshettem, és kéziratot kérhettem tőle. Hogy miért Rónayról írtam, azt nem is kellene külön indokolni.- Kihagytam az előbb Illyést, Akarattyáról jutott eszembe Tihany.- Igen, Illyéstől is közöltünk kéziratot. O, aki párizsi is és dunántúli is egyszerre, a Dunántúlnak Babits mellett, az egyik legjobb megfogalmazója. Hogy mi a Dunántúl. Én úgy gondolom, hogy ezekben a könyvekben talán sikerült az irodalom megközelítésének egy bizonyos módszerét is megvalósítani. Ezekben a könyvekben valami rokonságot az is teremt, hogy engem nem tudtak az irodalomtörténeti divatok lekötni. Se pozitivizmus, se szellem- tudomány, se avantgárdhoz való elkötelezettség, hanem értékeket kerestem, és az értékek alkotóiban a személyiséget kerestem. Inkább lélektani jellegű megközelítést vállaltam, amikor ezeknek az alkotóknak próbáltam a személyiségét felmutatni, hogy mik azok az életélmények, indítások, amelyek ezt az egyedüli, egyszeri és egyedi életművet létrehozták. Ami a nevükhöz kötődik. Miért mások? Tehát én nem normatívához próbáltam mérni az ő műveiket, ideológiai rendszereket sem állítottam fel, hogy ahhoz szabjam az életművüket, hanem belülről próbáltam megérteni, felmutatni, sajátos életük milyen volt, hogyan tudták azt az életművet létrehozni, amit létrehoztak. És ebbe többször - és ezt el is szokták a kritikák mondani az én könyveimről - nagy szerepet tulajdonítok a gyermekkornak. Tehát az, hogy Nagy László hol, mikor volt diák, hogy elmentem abba a pápai iskolába, kikerestem az érettségi bizonyítványát, és tudom, hogy mit felelt Pápán, amikor érettségizett, vagy hogy születhetett Pilinszky Budapesten, a Bábaképző Intézethez tartozó szülőotthonban. Mit jelentett Kodolányi számára a szellemi szülőföld, az Ormánság, ami az ő életművében meghatározó, nemcsak az ormánsági témáiban, novelláiban, meg regényeiben, hanem a biblikus témájú, vagy a magyar történelmi 75
